| 2006-09-29 |
| büdös a szám |
Tegnap Londonban voltam és a legrosszabb arcát mutatta. Részben annak is köszönhető, hogy teljesen megszoktam már az emberi léptékű Amszterdamot, de inkább annak, hogy ezúttal belefutottam minden szarba, amit Londonról hallani lehetett. Reggeli és esti tömegnyomor a metrón, leizzadás, mire az irodába értem, délután eső, majd lerohadt alattam a vonat, ma reggel pedig elkobozták a fogkrémemet, nehogy felrobbantsam vele a repülőt.
Rohanok, mert itt vannak Ál Misiék. |
| Szaller 16:50 |
|
|
|
| 2006-09-27 |
| bérelj szobát, fess a falára egy képet |
Múlt héten megnéztem jónéhány albérletet, árban nagyjából mind egyforma volt, csak méret, elhelyezkedés, felszereltség, állapot tekintetében volt némi különbség. Vidékre semmiképpen nem akartam költözni, itt a városban pedig mindegyik lakás kurva drága, még holland viszonylatban is, olcsóbb környéken pont nincsen kis lakás, hanem egy nagyobbat adnak ugyanannyiért. Megemlíteném, hogy még nem kaptam fizetést és ki kellett köhögni egyhavi lakbért, két hónap kauciót és a közvetítő borsos jutalékát. Nem egyszerű manapság a világjárók helyzete! Először akartam tartani egy ügydöntő népszavazást itt a blogon, de nagyon felpörögtek az események és elintéztem mindent, mielőtt hozzáértem volna a billentyűzethez.
Szóval, ugrott a kétszintes, két teraszos, két vécés kéró az egyik külső kerületben, szintén kilőve a teljesen berendezett piroslámpás negyedbeli lepukkant lakás, illetve a kiskertes, kocsibeállós, központhoz közeli is. Sokáig versenyben volt a szobabérléses alternatíva, ahol gyakorlatilag kap egy ágyat az ember, és a spórolt pénzből nekiáll sörözni a lakótársakkal.
Végül egy ősrégi belvárosi lakás mellett döntöttem, ami gyönyörűen fel lett újítva, nagyon barátságos kis lak, nappali, konyha, hálószoba, fürdőszoba, aztán kész. A lakásban nincs bútor, nincs vendégszoba, se tetőterasz, se parkoló a ház előtt, de minden egy köpésre van és úgy lakjuk be, ahogy nekünk tetszik. Éci már neki is állt a belsőépítésnek, én meg hordom át a cuccokat a másik lakásból. A lépcsőház olyan keskeny és alacsony, hogy szerintem a bőröndöm is alig fog elférni, a bútorokat pedig az ablakon át kell majd beadogatni a második emeletre. Jó móka lesz, már alig várom! :-)
Egy hétig hálózsákban alszom az üres lakásban, aztán hazaugrok a maradék cuccokért és Éciért, hogy bepótoljuk végre ezt a hat hetet! Addig is csókolok mindenkit! |
| Szaller 14:45 |
|
|
|
| 2006-09-18 |
| holland bürokrácia |
| Azért itt sem mennek olyan simán a dolgok, mint elsőre tűnt. Most jött egy levél a bevándorlási hivataltól, hogy nem kapták meg a munkaszerződésemet és addig nincs munkavállalási engedélyem. Amit kaptak, az szerintük csak az ajánlatom, ami augusztus 15-ig volt érvényes, én meg 28-án kezdtem, tehát nem stimmel. Ami ebből igaz, hogy a tízoldalas szerződésben szerepelt, hogy augusztus 15-ig kell visszaigazolnom, elfogadom-e az állást, illetve jeleznem, hogy mikor tudok munkába állni. Augusztus 2-án aláírtam és postáztam a szerződést, a kezdőnapot pedig 28-ra tűztük ki, tehát minden ok. Vagy nem értenek angolul, vagy nem tudnak különbséget tenni a két dátum között, vagy ennyire ráérnek levelezgetni. Na, majd utánajárok. |
| Szaller 11:18 |
|
|
|
| 2006-09-16 |
| Cronenberg és ArtOlive |
A tegnap estém sűrűre sikeredett. Munka után megnéztem egy új fotókiállítást, itt a közeli "foam"-ban, majd átszeltem a várost, hogy odaérjek a David Cronenberg filmklubba. Vicces egy mozi volt, alatta konditerem, úgyhogy végig hallottuk a súlyok összekoccanását. A berendezés megvolt vagy ötven éves, az előadás késve indult, mert először nem volt hang. Piros műbőrrel bevont műanyagszékek, recsegő parketta, a bugyirózsaszín papírra nyomtatott jegyen pedig, mint régen a tombolaszelvényeken, egyetlen szám szerepelt. Az enyém a 483-as, pedig csak heten voltunk az előadáson. A film angolul ment, angol felirattal, egyébként nagyon tetszett. Ugyan most nem a horror volt a középpontban, mint más Cronenberg filmeknél, de azért a végére itt is eldurvultak a dolgok. Miután jól beparáztunk a filmen, az emeletről egy kivilágítatlan folyosón kellett lebotorkálni a kijárathoz, de az zárva volt, mivel a konditeremből már elmentek az erős emberek. Lassan kezdett pánikhangulat lenni, úgyhogy inkább visszabotorkáltam a mozigépészért, hogy ugyan engedjen már ki. Megúsztuk.
Ezután átmentem a közelben egy régi ipari csarnokba, ahol egy kiállítást nyitottak meg éppen, volt welcome drink, mindenféle fiatal tervezők és művészek alkotásai, a kisteremben üvöltött a retró és elektronikus zene keveréke, majdnem olyan volt, mint a Tűzraktér. Az ingyen piával kezdtek elfogyni a népek is, úgyhogy néhány kattintás után eljöttem haza. Azért még lefotóztam néhányszor a Magere Brugot is, abból sosem elég. |
| Szaller 12:50 |
|
|
|
|
| Van Gogh és Nemo |
Voltam művelődni múlt hétvégén is, péntekenként a Van Gogh Múzeum meghosszabbított nyitvatartással, koncertekkel kedveskedik, nekem meg van éves múzeumbérletem, így nem kerül semmibe. Ezúttal, az időszakos kiállításhoz kötődően, egy japán DJ játszott, majd volt egy táncelőadás, végül pedig egy, a tokiói hangulatok által ihletett jazzkoncert. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy senki nem a hagyományos módon játszott a hangszerén. A hárfás hölgy a hangolókulcsokkal verte a csavarokat, néha a húrokba tépett egyet, a nagybőgős is inkább csak dobolt, a klarinétos pedig hihetetlen átszellemült képpel fújt mindenfélét, csak dallamokat nem. Mindehhez még a fent említett DJ kevert a tokiói metróban felvett háttérzajokat. Tiszta tokikakiofónia!
Ezzel jó magasra tettem a mércét, úgyhogy másnap inkább a helyi csodák palotájába mentem, hogy megismerjem a fizika és a biológia rejtelmeit. A kiállítás profi volt, egytől-egyig minden interaktív módon volt bemutatva, hogy minden gyerek és felnőtt játszva tanuljon.
 |
| Szaller 12:08 |
|
|
|
| 2006-09-15 |
| beépültem |
| Ma délben, miközben a szendvicsemet majszoltam egy csatorna partján, szembesültem vele, hogy szinte teljesen beépültem már Amszterdamba. Felszippantott, mint egy nagy szivacs. Elúszott előttem percenként egy-egy városnéző hajó én meg úgy ültem ott, mint egy igazi hollandus. Vakuk villantak, kamerák vették, ahogy ebédelek a belvárosi házak között. Bicajjal is már egész ösztönösen veszem a kanyarokat, nem állok meg térképet böngészni, legfeljebb a sarki táblákra vetek egy-egy futó pillantást. Az utcán néha összeköszönünk a kollégákkal és nagy a késztetés, hogy a sarki kocsmárosnak is biccentsek reggelente, mikor munkába indulok. Nem sokáig voltam idegen. |
| Szaller 12:43 |
|
|
|
| 2006-09-09 |
| Gazelle Primeur |
Megvan a bringa! 3-sebességes, agyváltós, felújított holland remekművet vettem. Elöl-hátul dobfék, amit egyszerre lehet üzemeltetni a fékkarral, akár félkézzel satuzni. Nem mai darab, úgyhogy talán nem lopják el. Van egy beépített zár a hátsó keréknél, de a biztonság kedvéért vettem egy túlsúlyos láncot is. Emelkedőn küzdöttem is rendesen, hogy lendületben tartsam ezt a sok vasat! Mondanom sem kell, Haarlemből hazafelé végig szembe fújt a szél, de az is csalóka, hogy az amúgy sík terepen, a várost átszelve folyton fel kell kaptatni valami kurva régi híd kurva nagy púpjára. Nyáron még röhögtünk az Écivel, hogy szinte nullára lassult mindenki az egyik hídon, aztán most én is csak tolom felfelé.
 |
| Szaller 20:15 |
|
|
|
| 2006-09-08 |
| x x x |
| Amszterdam címerében látható ez a három kereszt, amit ferdén rajzoltak fel, hogy kevesebb helyet foglaljon és ne sormintának nézzen ki. Azt is rebesgetik, hogy Szt. Andrást ilyen keresztre feszítették. A lényeg, hogy a három x, így együtt, a várost állandóan fenyegető veszélyeket jelölte, úgymint áradás - tűzvész - járvány, hogy az itt kikötő hajósok képben legyenek. Aztán, hogy a három figyelmeztető jel hogyan vált figyelemfelkeltő jellé, az már másik sztori, amire a pornómarketingesek tudják a választ. |
| Szaller 09:16 |
|
|
|
| 2006-09-06 |
| telefonbetyár |
Nem is hiányzik a mobiltelefon, egyetlen nap alatt megszoktam a nélküle létet. Ugyan nálam van egy régi családi örökség, de se kredittel, se telefonszámokkal nincs feltöltve, rendre itthon is hagyom, úgyhogy az nem számít. Nevezzük el, mondjuk, ébresztőórának!
A cégnél nem kaptam még meg a telefonomat, sajátot nem tervezek venni, az utcán alig találni bedobós fülkét, úgyhogy mire újra lesz készülékem, szerintem már nem is fognak telefonálni az emberek egymásnak. Hagyományos értelemben.
Ugyan nem fér el a zsebemben, de jelenleg így oldom meg a kommunikációs egyenletet: laptop + WiFi + Yahoo! / Skype. A Bluetooth fülhallgatót Budapesten hagytam, mert nem gondoltam, hogy ekkorát fordul velem a világ, amint otthagyom a telekom ipart. |
| Szaller 21:23 |
|
|
|
| 2006-09-01 |
| nagytestvérek |
Olyan mintha egy non-stop BB showban élnék, az összes szomszéddal egyetemben, hiszen akaratlanul is egymást bámuljuk. Sehol egy függöny, a házak pár méterre egymástól, a felső emeletek meghitten dőlnek egymás felé, elöl-hátul nagy ablakok, úgyhogy két lehetőségem van: vagy elfelejtem az egy szál pöcsben járkálást, vagy hozzászokom, hogy bámulnak. A hálószobában is csak egy sötétítő van, amit reggelente még félálomban húzok fel, kitárva magamat az összes érdeklődőnek... Ez a bámulás még azért is zavar, mert így rendet kell tartani, ágyat bevetni, elmosogatni, mindent elpakolni, ha egyszer az összes szemközti kéró tip-top.
 |
| Szaller 08:16 |
|
|
|
|
dallamdam
klikkdam
annodam
|
