| Ma délben, miközben a szendvicsemet majszoltam egy csatorna partján, szembesültem vele, hogy szinte teljesen beépültem már Amszterdamba. Felszippantott, mint egy nagy szivacs. Elúszott előttem percenként egy-egy városnéző hajó én meg úgy ültem ott, mint egy igazi hollandus. Vakuk villantak, kamerák vették, ahogy ebédelek a belvárosi házak között. Bicajjal is már egész ösztönösen veszem a kanyarokat, nem állok meg térképet böngészni, legfeljebb a sarki táblákra vetek egy-egy futó pillantást. Az utcán néha összeköszönünk a kollégákkal és nagy a késztetés, hogy a sarki kocsmárosnak is biccentsek reggelente, mikor munkába indulok. Nem sokáig voltam idegen. |
