| 2009-07-13 |
| Jarvis |
| Soha életemben nem éreztem magam annyira egyedül, mint ebben a nyüzsgő városban. Vagy én létezem egy párhuzamos valóságban, vagy tényleg ennyire különbözik érdeklődésem a tömegekétől, mindenesetre a legjobb szabadidős programjaim legtöbbször társaság nélkül telnek. Szerencsére lett egy képzeletbeli barátom, akivel majdnem mindenben egyetértünk, és azóta valahogy minden szebb színben tündököl. Szinte már sajnálom is, hogy 80 nap múlva elköltözöm innen. |
| Szaller 09:32 |
|
|
|
| 2009-07-10 |
| humán beállítottságú erőforrás |
Azt hiszem, van abban valami bájosan mulatságos és egyben végtelenül szomorú is, ha az ember a saját munkaköri leírását nem alakíthatja szabadon, ám felmondás után megkérik rá, hogy az utódja számára dobjon össze egy tetszőlegeset. Ennek apropóján írtam egy kisregényt, hogy a nagy valószínűséggel augusztus 27-ig, az utolsó munkanapomig meg nem talált utódomnak milyen feladatokat kell majd átadnom. Most jut eszembe, az ő megtalálása is hozzám tartozik - ördögi kör!
A félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy ebből a munkából nekem lett elegem, nem pedig fordítva. Legközelebb jövőre fogom a munkaerő-piacon kamatoztatni szakértelmemet, addig is saját magam szolgálatába állítva fogom testem és agyam szolgáltatásait igénybe venni.
"Kalad az élet!" - mondja a gyűrött tetoválás egy börtönviselt törzsvendég karján a győri kocsmában... mintha hiányozna onnan egy N betű, nem? |
| Szaller 23:35 |
|
|
|
|
dallamdam
klikkdam
annodam
|
