| 2007-05-26 |
| fröccsenjen az élet, hejj |
Lehet, hogy úgy fognak rám emlékezni, mint aki a fröccsöt meghonosította Amszterdamban. Azon most nem gondolkodom el, hogy erre büszke lehetek-e, vagy sem, de tény, hogy a legutóbbi borrel (eufém fogalmazással élve: céges ismerkedési est) alkalmával meguntam az egyébként kiváló minőségű helyi söröket és kértem egy pohár bort meg egy üveg szódavizet hozzá. Erre mindenki felkapta a fejét, először hitetlenkedve nézték, de a kötelező körbekóstoltatás után sorra nyittatták ki a buborékos vizeket és mindenki vadul mixelt. Nem tudom, hogy ennek tudható-e be az est végén az asztalon táncolás, de a hangulat valahogy a szokásosnál jobb volt. A következő piknikre hónom alatt egy ásványvizes palackkal érkeztem, az azt követő házibuliba pedig már sokan mások is. A tegnapi borrelen a pincérek már kérdés nélkül nyúltak a vízért. :-)
Persze a kisfröccsözés itt amolyan úri huncutság, mivel a kisüveges ásványvíz 2 euro, egy pohár bor (poharacska borocska) is legalább annyi, tehát ez a frissítő ital 4 euronál kezdődik. Ha jól emlékszem, annak idején az Aranycsengőben 14 forint volt ugyanez, de azóta eltelt 15 hosszú év és mi beléptünk az unióba. Kisfröccsöstül, Szallerestül. |
| Szaller 17:40 |
|
|
|
| 2007-05-19 |
| spooky |
Az igazi Hollandiáról nem sokat tudok írni, mert nem ismerem. De tényleg, ennek a városnak, az itteni életvitelnek semmi köze az igazi holland mindennapokhoz, bár az is igaz, hogy nem kell messzire menni, csak kb. tíz kilométernyire, Zaandamba, hogy egy teljesen más világ táruljon az ember szeme elé. Szóval, a dolgok kezdenek furcsa fordulatot venni, amint kiteszi az ember a lábát Amszterdamból, bár abban sem vagyok biztos, hogy ez itt normális.
Múlt szerdán volt ez a bluesfesztivál, de nem is ez a lényeg, hanem hogy András szemszögéből láthattam kicsit ezt az országot, illetve olyan érdekességeket hallottam tőle, amiket esélyem sincs itt megtapasztalni. Ha lenne kedve, írhatna egy Zwolleblogot, ám attól tartok, abból nem sok jó sülne ki. Ahogy a franciák hitetlenkedve kérdezik a holland ebéd láttán: nothing with nothing!? Korábban panaszkodtam, hogy Amszterdamban nem lehet bármikor beesni egy étterembe, mert semmi nincs nyitva 5 előtt, illetve, hogy mindenhol turistaként bánnak velem, még véletlenül se vendégként. Nos, máshol étterem sincsen, vagy egyáltalán nem nyit ki pl. vasárnap/ünnepnap. Miért is nyitna ki? A hollandok délben makacsul szendvicset esznek, két darabban maximalizálva a hozzávalók számát. Szinte lenézik az embert, ha valamilyen meleg ételt hoz magának! Merthogy mindennek megvan a maga hagyománya, a bevett szokástól nem szabad eltérni! A XXI. században is azt kell enni, mint a reformáció korában.
Ha van is főtt étel, úgy kell elképzelni, mint a mercijelet: a tányéron egy kis háromszögnyi krumpli, kis háromszögnyi hús, kis háromszögnyi zöldség. Ráadásul, az otthon megszokottól eltérően, a hollandok nem azt mondják, hogy csirkét/sertést/pecsenyét/sonkát/ürüt/libamájat ettem, hanem csak a zöldséget mondják, abból már tudni lehet, milyen hússal volt tálalva. A krumpli mindig adott, csak a másik kettőt variálják, évszázadok alatt kialakult párosításban. Könnyen megeshet, hogy aki nem szereti a répát, az sosem fog csirkemellet enni. Valahogy így van ez, de nekem is csak mesélték. Mindenesetre, Hollandiában minden elképzelhető, és mindennek az ellenkezője is. |
| Szaller 09:45 |
|
|
|
| 2007-05-15 |
| tadam |
Gondoltam, írok gyorsan valamit, ha már egyszer új dizájnra futotta az időmből. Telnek a munkás hétköznapjaim, a legérdekesebb események még mindig Budapesten esnek meg velem, de ez a blog másról szól. Jól elszaladt az idő, lassan letelik a kilencedik hónap is, ami a holland bürokratáknak pont elég volt, hogy az adókedvezményemről szóló döntést megszüljék. Nem kell kapkodni, nem kell stresszelni: ami jár, az jár, csak meg kell találni a megfelelő jogszabályt / könyvelőt / ügynökséget / orvost / ügyvédet / szponzort.
Eddig ez a leghosszabb külföldi tartózkodásom, egyben ez a legkevésbbé szimpatikus ország, ahol jártam. Félreértés ne essék, szeretek itt lenni, csak nehéz megnevezni az okokat. Talán a jóléttel együtt járó lustaság és nemtörődömség piszkálja a begyemet, illetve az, hogy itt sokkal nagyobb a kommersz kategória, én meg mindig válogatós voltam. Sosem szeretem, amit le akarnak nyomni a torkomon, viszont a saját ízlésemnek megfelelőt nehéz megtalálni ebben a nagy, lapos országban. Na jó, fogyasztási cikkekből van minden, de kulturális fronton Budapest verhetetlen. Kíváncsi vagyok, ezt az álláspontomat tartom-e majd az egyhónapos Holland Festival, vagy a Pinkpop után. Ismerve az itteni szürkeállományt és szórakozási módokat, valószínűleg igen. Majd mindenről beszámolok, de előtte András invitálását elfogadva meghallgatok egy zwollei bluest. |
| Szaller 22:07 |
|
|
|
| 2007-05-03 |
| Michael 5000 |
Már régóta készülök írni arról az emberről, aki miatt megérte Amszterdamba jönni. Ha másért nem is. Kicsit a véletlen műve, hogy megismertem, mert éppen utolsó napját töltötte a cégnél, mikor a főnököm hirtelen felindulásból állást ajánlott neki.
Így történt, hogy a legnagyobb elme, akivel Amszterdamban találkoztam, éppen velem dolgozik. Itt nem véletlenül nem azt írtam, hogy nekem, pedig főállásban Michael adminisztrál nekem/helyettem, de ez nála csak amolyan megélhetési bűnözés, mert valójában ő egy még fel nem fedezett kortárs zeneszerző. Most éppen egy, a hip-hop és modern klasszikus zene határán egyensúlyozó, zenés-színházas-filmes darabon dolgozik, aminek szeptemberben lesz a bemutatója. Leginkább szponzorokat hajkurász két cigi között, vagy reklámfilmekhez zenét, gyerekkönyvbe mondókát ír, ha éppen nem a Taxidermiát nézi meg sokadszorra.
Hála neki, a holland mindennapok újra elviselhetővé váltak Éci hazaköltözése és a hosszú, hihetetlenül szar tél után. Nagy részben Michael felbukkanásának tudható be az is, hogy már nem Jacob parancsol a cégnél, hanem minden úgy van, ahogy én mondom, különben ő kér elnézést. Ketten kellettünk, hogy betörjük a főnököt, persze a munkát továbbra is mi végezzük, de így sokkal elviselhetőbb. Meg szinte az összes érdekes ember, akit közelebbről megismertem, valahogy rajta keresztül, vagy neki köszönhetően jött a képbe.
A képről jut eszembe! Néha erősen elgondolkodom, hogy a taláromat végleg szögre kellene akasztanom és valami érdekeset, személyeset, maradandót alkotnom végre. Vagy legalább megpróbálni. Három éve volt egy filmötletem, csak azóta világgá szaladtak a főszereplők (köztük én is), és igazából Amszterdam, Hollandia elég ingerszegény egy környezet. Most mégis úgy érzem, hogy ideje leporolnom a forgatókönyvet, vagy hagynom, hogy egy újabb íródjon. Kaland az élet!
 |
| Szaller 23:14 |
|
|
|
| 2007-05-01 |
| koninginnedag |
Hollandiában az a szokás, hogy az ünnepelt ajándékozza meg a vendégeket. Adódik a kérdés, hogy vajon mi történik a királynő születésnapján? Mire számíthatunk mi, egyszerű polgárok? Eddig úgy tudtam, ilyenkor nagy utcai mulatság van, meg bolhapiacozás, vidámság, kulturált szórakozás. Mondanom se kell, nem az lett belőle.
Odáig stimmelt pedig, hogy Koningennedag alkalmából mindenki narancsba öltözött és kacatokat árult, de a többi már csak mese. Valójában mindenki iszonyatosan berúgott és őrjöngött és szemetet zabált és szemétdombokat hagyott maga után. Minden ablakból, kávéházból, autóból, hajóból üvöltött a zene, pedig itt hétköznapokon is a kelleténél több a decibel. Az alkotóelemek adva voltak: tömeg, zene, kaja, pia, amiből fesztivált, karnevált, parádét, vagy legalább egy critical masst kellett volna gyúrni, de ami itt volt, az maga volt a káosz.
Mert vajon mi más ajándékot adhatna a királynő a szabályok országában, mint hogy egy napra behunyja a szemét. Reggel viszont mindenki frissen vasalt ruhában igyekszik a munkahelyére és nem marad utánuk más, csak a szemét. |
| Szaller 12:26 |
|
|
|
|
dallamdam
klikkdam
annodam
|
