Már régóta készülök írni arról az emberről, aki miatt megérte Amszterdamba jönni. Ha másért nem is. Kicsit a véletlen műve, hogy megismertem, mert éppen utolsó napját töltötte a cégnél, mikor a főnököm hirtelen felindulásból állást ajánlott neki.
Így történt, hogy a legnagyobb elme, akivel Amszterdamban találkoztam, éppen velem dolgozik. Itt nem véletlenül nem azt írtam, hogy nekem, pedig főállásban Michael adminisztrál nekem/helyettem, de ez nála csak amolyan megélhetési bűnözés, mert valójában ő egy még fel nem fedezett kortárs zeneszerző. Most éppen egy, a hip-hop és modern klasszikus zene határán egyensúlyozó, zenés-színházas-filmes darabon dolgozik, aminek szeptemberben lesz a bemutatója. Leginkább szponzorokat hajkurász két cigi között, vagy reklámfilmekhez zenét, gyerekkönyvbe mondókát ír, ha éppen nem a Taxidermiát nézi meg sokadszorra.
Hála neki, a holland mindennapok újra elviselhetővé váltak Éci hazaköltözése és a hosszú, hihetetlenül szar tél után. Nagy részben Michael felbukkanásának tudható be az is, hogy már nem Jacob parancsol a cégnél, hanem minden úgy van, ahogy én mondom, különben ő kér elnézést. Ketten kellettünk, hogy betörjük a főnököt, persze a munkát továbbra is mi végezzük, de így sokkal elviselhetőbb. Meg szinte az összes érdekes ember, akit közelebbről megismertem, valahogy rajta keresztül, vagy neki köszönhetően jött a képbe.
A képről jut eszembe! Néha erősen elgondolkodom, hogy a taláromat végleg szögre kellene akasztanom és valami érdekeset, személyeset, maradandót alkotnom végre. Vagy legalább megpróbálni. Három éve volt egy filmötletem, csak azóta világgá szaladtak a főszereplők (köztük én is), és igazából Amszterdam, Hollandia elég ingerszegény egy környezet. Most mégis úgy érzem, hogy ideje leporolnom a forgatókönyvet, vagy hagynom, hogy egy újabb íródjon. Kaland az élet!
 |
