S z a l l e r d a m
jöttünk láttunk szíttunk
2011-01-24
epilógus
A rend kedvéért szeretném megjegyezni, hogy ez a blog bezárt ugyan, de a szerző él és virul.

Ha törzsolvasóim figyelmét esetleg elkerülte volna, elköltöztem Amszterdamból és erősen improvizatív jellegő utazásokat folytattam 2009. októbere és 2010. októbere között, majd megvetettem a lábamat Angliában.

Kezdjétek az olvasást a Hanoi Tattoo néven futó utibeszámolóimmal, majd ha ezzel megvagytok, kövessetek a Tumblr-en.

Szaller 21:37   2 hozzászólás
2009-07-13
Jarvis
Soha életemben nem éreztem magam annyira egyedül, mint ebben a nyüzsgő városban. Vagy én létezem egy párhuzamos valóságban, vagy tényleg ennyire különbözik érdeklődésem a tömegekétől, mindenesetre a legjobb szabadidős programjaim legtöbbször társaság nélkül telnek. Szerencsére lett egy képzeletbeli barátom, akivel majdnem mindenben egyetértünk, és azóta valahogy minden szebb színben tündököl. Szinte már sajnálom is, hogy 80 nap múlva elköltözöm innen.
Szaller 09:32   3 hozzászólás
2009-07-10
humán beállítottságú erőforrás
Azt hiszem, van abban valami bájosan mulatságos és egyben végtelenül szomorú is, ha az ember a saját munkaköri leírását nem alakíthatja szabadon, ám felmondás után megkérik rá, hogy az utódja számára dobjon össze egy tetszőlegeset. Ennek apropóján írtam egy kisregényt, hogy a nagy valószínűséggel augusztus 27-ig, az utolsó munkanapomig meg nem talált utódomnak milyen feladatokat kell majd átadnom. Most jut eszembe, az ő megtalálása is hozzám tartozik - ördögi kör!

A félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy ebből a munkából nekem lett elegem, nem pedig fordítva. Legközelebb jövőre fogom a munkaerő-piacon kamatoztatni szakértelmemet, addig is saját magam szolgálatába állítva fogom testem és agyam szolgáltatásait igénybe venni.

"Kalad az élet!" - mondja a gyűrött tetoválás egy börtönviselt törzsvendég karján a győri kocsmában... mintha hiányozna onnan egy N betű, nem?
Szaller 23:35   1 hozzászólás
2009-06-22
hering-hiszti
Lassan gasztroblog válik a Szallerdamból.... de sebaj!

Ma a heringről szeretnék beszámolni, pontosabban az új hering körüli, kissé eltúlzott holland hisztériáról. Minden évben június elején vezető hír a médiában, hogy egy szakértői bizottság megvizsgálta az első új heringet tartalmazó hordót és a minőségét kiválónak találta, úgyhogy ezennel meghirdetik az újhering-értékesítési szezont. Az első hordót aztán nyomban elárverezik, a bevételt pedig jótékony célra ajánlják fel. A hordót birtokba vevő személy pedig sütkérezhet az így vett 15 percnyi hirnévben. 2009-ben az első hordó 66000 euroért kelt el, ami 1650 euro/heringes tarifát jelent a rivaldafény felé vezető rögös úton.


Arról azonban nem szólnak a hírek, hogy az új hering általában nem az uborkaszezon közepén készül el, csak ilyenkorra tűzik ki az árverést. Ilyenkor érnek rá a fotósok, vagy a marketingesek, vagy a miniszterek, vagy az ilyenkor nagyobb valószínűséggel előforduló napsütésben előnyösebb képeket lehet készíteni a nyers halat szájukba lógató sokaságról.


Az igazság azonban az, hogy az első hordónyi hering ilyenkor már egy ideje a hűtőkamrában várja a reménybeli új tulajdonosok licitjét, ugyanis szigorú szabályok rendelkeznek arról, hogy ha bárki is a hivatalosan jóváhagyott időpont előtt megpróbálna új heringet értékesíteni, azt 11250 euroig terjedő büntetéssel súlythatják a hatóságok. Ez kb. 5000 adag hering ára, úgyhogy az első "friss" hering nagy valószínűséggel nem a hordóból, hanem a fagyasztóból kerül a papírtálcára - hordóba csak az árverés idejére teszik. De ezen a tényen mindenki hajlamos átsiklani, ha kamerák kereszttüzében falhat be egy darab sózott nyers halat.

Az első hordó árverése azonban még csak a bevezetője a Zászlócskák Napjának (Vlaggetjesdag), ami ennek az izgalmas holland ínyencségnek az igazi ünnepe. Eredetileg a zászlókkal feldíszített halászhajók hazatértére utalt, de mivel ebben az országban mindent becéznek, ma már inkább az újheringbe szúrt icipici holland-zászlós fogpiszkálót kell érteni alatta, amivel falatkákra darabolva is elfogyasztható ez a... hal (már majdnem finomságot írtam). Megjegyzem, igazából nem is rossz az íze, de azt jobb nem tudni, hogy attól ilyen zamatos, hogy a hering hasnyálmirigyét nem távolítják el kibelezéskor, mégpedig azért, hogy az abban található különféle enzimek a sós páclével keveredve létrehozhassák ezt az egyedi, karakteres ízt. Aztán a később árult heringek már egyre gyatrábbak lesznek, ahogy a nyár felé haladva kifogott példányok egyre több zsírt vesznek magukra.



Persze a nyers heringek éltetését sosem lehet elég korán kezdeni! Idén általános iskolások tervezhettek bélyeget a heringhordó-lékelés alkalmából, amelyek közül a holland posta meg is jelentette a szerencsés nyertes alkotását, hogy így vigye a holland hering hírét szerte a nagyvilágba. Összesen 300 példány készült belőle, szóval a gyűjtők tutira megtartják mindet. Amúgy 44 centért még Magyarországig sem viszik el a levelet, úgyhogy a magam részéről ezzel a cikkel probálom segíteni az ügyet. Egészségetekre!
Szaller 14:29   0 hozzászólás
2009-02-12
találós kérdés
Amikor egy holland munkavállaló kénytelen megválni száznál is több kollégájától, köztük rengeteg barátjától, vajon mit fog kérdezni a személyzeti vezetőtől a leépítés bejelentése utáni kérdezős-felelősdi során?

A) Az elbocsátott alkalmazottak milyen szempontok szerint lettek kiválasztva?

B) Azért bónuszt kapunk idén? És ha még több embert kirúgnak, akkor sem?

Ma az nyert, aki a B választ ikszelte.
Szaller 13:26   2 hozzászólás
2009-02-09
hol a bringám?
A 2. Világháború után a vert német sereg fejvesztve menekült Hollandiából. A katonák nagy része, egyéb csapatáthelyezési módok hiányában, lopott magának egy kerékpárt és azzal távozott. A hollandok a mai napig nem tudták ezt megbocsátani (nem a sietve távozás, hanem a lopás tényét), úgyhogy német csapatok elleni focimeccseken mindig azt skandálja a tömeg, hogy "Wo ist mein Fahrrad?" - ezzel utalva a megalázó vereségre és az aljas cselekedetre. Az én fülemben is ezek a szavak visszhangzanak, mióta megtudtam, hogy ellopták szeretett Gazella kerékpáromat. Béke poraira.
Szaller 09:47   1 hozzászólás
2009-01-09
Andi, Endi, Éndi
Megint hárman lettünk a lakásban. Munkát keresünk és az igaz szerelmet. BUÉK.
Szaller 12:07   1 hozzászólás
a paradicsomleves
Azt hittem, nem szeretem. Az egyetlen leves volt, amit egész életemben ki nem állhattam, egészen addig, míg meg nem kóstoltam a holland mustárlevest. Azóta mégis inkább a paradicsomot választom, amit minden nap lehet kapni. Normál paradicsomleves, olaszos paradicsomleves, tésztás paradicsomleves, sütőtökös paradicsomleves, még a gulyásleves is paradicsommal készül. Le is vontam a konklúziót: Hollandiában a főttkaja egyetlen formája a paradicsomleves. Meg a sültkrumpli majonézzel. Illetve vagy az egyik, vagy a másik, mert itt két fogás nem jár ebédre.
Szaller 12:00   0 hozzászólás
2009-01-07
páros város
Lépten-nyomon kézenfogva ballagó párokba botlottam Budapesten, szinte zavarba is jöttem tőlük, mert errefelé ez nem szokás. Úgy látszik, máshol még nem ment ki a divatból, hogy az emberek együtt tegyék a dolgukat, szánjanak időt egy mosolyra, egy puszira, egy kedves szóra, hogy részt vegyenek a másik életében. Itt a páros lét a párhuzamosságot jelenti ám, nem a közösséget!
Szaller 10:52   0 hozzászólás
2008-12-04
háromszázhárom
Szaller 12:57   0 hozzászólás
2008-11-08
és a poén...
Hosszúra nyúlt hatásszünet után lelövöm az előző vicc poénját. A "dutch oven" kifejezés arra a meghitt aktusra utal, amely során a holland pár egyike hatalmasat szellent a takaró alá, majd kedvese fejét határozott mozdulattal lenyomja és minél tovább megpróbálja ott tartani. Aki még ezek után is szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni holland emberekkel, az azon sem fog fennakadni, hogy a vécézés utáni kézmosás itt ismeretlen. Ja, és az orrot szívni kell, nem fújni!
Szaller 11:12   0 hozzászólás
2008-09-25
the dutch oven
Következzen egy rövid bejegyzés a holland humorról.
Szaller 18:31   0 hozzászólás
2008-07-01
zöld, nem tilos
A mai naptól tilos dohányozni a holland vendéglátóhelyeken. A dohánytermékek elfüstölése törvénybe ütköző cselekedet lett, míg a marihuána továbbra is szabadon szívható, de szigorúan csak magában. A füves cigi nyilvános elfogyasztása tehát nem a kábítószer-, hanem a dohánytartalma miatt üldözendő! Az új szabályozásból kifolyólag az a nyakatekert helyzet állt elő, hogy a két élvezeti cikk közül azt nem szabad mások orra előtt elfüstölni, amelyik legálisan van a birtokunkban.
Szaller 15:11   1 hozzászólás
2008-06-27
piros, nem tilos
Ezúttal nem a kerékpárosokról lesz szó. Nekik a piros továbbra is tilos, különben jön a 60 eurós büntetés. Amszterdamban ennél olcsóbban megúszható a másik fajta, szélesebb körben ismert piroslámpázás, vagyis az 50 eurós szákk'n'fákk. Ez a minimum ár, a határ pedig a csillagos ég. Persze, amit 50 euróért megkap az ember, az is inkább egy büntetés, de ezt mindenki döntse el saját maga. Addig is lássuk, milyen recept szerint zajlik a rítus!

Hozzávalók:
1 db 50 eurós bankjegy
1 db ablak, mögötte a piros lámpa fénye által jótékonyan eltakart, legalább közepes kiéltségi fokú lány
(figyelem, jól nézzük meg, melyiket választjuk, mert a frissebb és tetszetősebb darabok általában fiúk)
1 db óvszer
15 perc szabadidő

Használati útmutató:
Nyisson be a kiválasztott ajtón, de még ne csukja be maga mögött! Lehetőleg egyik lába maradjon kívül! Hadarja el, pontosan milyen szolgáltatást, milyen sorrendben szeretne igénybe venni (figyelem, az óra már ketyeg), milyen extrákkal kíván élni (korbács, plüss-bilincs, stb) - minderről előre meg kell állapodnia a feleknek, mert ilyen jellegű igények esetén további költségek merülhetnek fel! Ha a szokásos turistamenüt választja, az ár a fentebb említett összeg lesz, nem is érdemes alkudnia. Sikeres megállapodás esetén csukja be az ajtót, adja át a pénzt és kövesse a hölgyet (hölgynek vélt urat) a tettek mezejére. Gatya letol, nemes szervet szappanos vízzel, fertőtlenítőszerrel beken, barlangostestet vérrel feltölt, óvszert felhelyez, hölgyhöz (hölgynek vélt úrhoz) odalép. Először szákk, majd egy kis fákk, gyorsan élvez, megköszön, távozik. Az utcára elégedett mosollyal kilépve, állítsa meg a stoppert. Paolo Coelho szerint, átlagosan 11 perc hosszú egy menet, ami nagyjából stimmel is.

Megjegyzem, ezeken a helyeken csöcsörészni, smárolni, az előre megbeszélt tételeken felül fogyasztani nem ér, a leírtak alapján ez inkább egy félig-meddig nyilvános, függöny mögött zajló önkielégítésre hasonlít. Szintén nem ér fotózni, mert rosszabb esetben a kameránk vagy egészségünk bánja az önérzetes holland munkavállaló személyiségi jogainak csorbítását. Ha szerencsénk van, nem hívja a civil ruhás "rendfenntartókat", csak utánunk kiabál, hogy "Kitöröm a nyakadat, te!". Magyarul.
Szaller 12:57   1 hozzászólás


profildamdallamdam

klikkdamannodam



BLOGGER