A nyár is olyan, mint a tél, csak kb. tíz fokkal melegebb. Az eső és szél ugyanúgy zaklat szűnni nem akaróan, és csak ritkán, egy-egy félnapra süt ki a nap. Ez a félnap, ezúttal szerencsére vasárnapra esett, így mindenki ki is élvezte. Szinte az összes ismerősöm a strandon töltötte a napot, én magam pedig bicajra ültem és meg sem álltam Amstelveenig. Megnéztem egy reklámokkal kapcsolatos kiállítást, de nem igazán kötött le. Mindenesetre a szombati World Press Photo-nál jobban tetszett, csak nem volt türelmem a falak között lenni, inkább tekertem egyet Amszterdamban. Pont, mint a reklámban.
Elkezdtem fekete-fehérben fotózni, mert az itteni fényviszonyok között talán jobban működik, illetve így máshogyan nézem ugyanazt a hétköznapi témát, visz bele egy kis színt. Amúgy mostanában szinte kizárólag kocsmákban és házibulikban fényképeztem, és kezdtem úgy érezni, hogy azt képi világot már rendesen körüljártam, most valami teljesen újat szeretnék megörökíteni. A turistaképekkel leálltam, kivéve, ha vadidegenek fotóin szerepelek statisztaként. Szóval, az egyik új szál, hogy Michael előadásának a próbáit dokumentálom majd, addig ezzel a fekete-fehér szállal kötöm le magam (Anne által megihletve).
Később átmentem Velluhoz, a finn kollégához, akivel az augusztusi Lappföld-expedíciót szervezzük. Furcsa, hogy sokkal kevesebben leszünk az eredetileg tervezett 25 fős csapatnál. Akik visszamondták, vagy inkább tengerparti nyaralást preferálnak, valószínüleg nem értik meg, hogy oda bármikor mehetnek, de egy lappföldi túra az életben egyszer adódik. Főleg így, hogy a helyiek mindent megszerveznek! Éjszaka ugyan nulla fok várható, autóval egy teljes nap az odaút, öt napra való kaját és cuccot kell cipelni, de ez nem tarthat vissza senkit. Sőt, engem éppen ez vonz benne! A pontos helyszín Kilpisjärvi és környéke, 176 kilométerre a legközelebbi várostól, három ország (SWE-NOR-FIN) határán, vagy ahogy ők hirdetik magukat: a semmi közepén. Szerintem inkább a rénszarvasok és a sarki fény földjén, de még meglátom, ez a szlogen találóbbnak bizonyul-e. Augusztus 24-31, Norppa, Lappi.
Aztán a nagy szervezkedés után 5 Days Off Fesztivál utolsó estéje is tegnapra esett, ami rengeteg dobhártyaszaggató elektronikus zenét ígért. Személy szerint, leginkább Trentemøllert vártam, hogy élőben lássam végre. Nem csalódtam, a koncert egész egyszerűen fantasztikus volt, egyből bekerült életem legfaszábbjai közé. A műfaj hivatalos neve minimál-techno, de én elneveztem drum'n'blues-nak a nagyon-nagyon sötét zenei motívumok, világfájós szövegek, monoton lábdobolás, eszelős cinek, harsány gitár, szájharmónika!, xilofon, és persze elektronikus zörejek és digitális effektek garmadája miatt. Végigugráltam az egész estét. Huh.
Összességében, ez a nyárszerű nap, hosszú kihagyás után megint a jobbak közé volt sorolható. A jókedv netán időjárásfüggő?
