| 2006-12-15 |
| cukormáz |
Sokáig nem írtam semmit, pedig egyre többet látok. Ahogy fokozatosan lepergett Amszterdamról az elsőre megtapasztalt cukormáz, lassan megtanultam nem turistaként nézni a dolgokat és már lassabban telnek be a lapok a blogfüzetben meg a nagy képeskönyvben. Azért szerencsére nem fogytak el a látni-, tenni, és átélnivalók, csak kisebb már a bizsergés, mint a legelején, kisebb a késztetés, hogy világgá kürtöljem.
Rengeteg dolgot láttunk, a sok otthonülős nap után is azt kell mondjam, hogy több mindenre jutott idő, mint otthon, talán színesebb és változatosabb is a program, mint Budapesten volt. Viszont hiányoznak a megszokott apróságok, budapesti hangulatok, de nem vészes. Éci van rosszabb helyzetben, mert a nap nagyrészét egyedül tölti, míg én a cégtulajdonosok malmára hajtom a szelet. Azt ennyi idő elteltével is látom már, hogy nem a hollandok a legérdekesebbek Hollandiában, nehéz, szinte lehetetlen velük megtalálni a közös hangot, mintha nem is lenne nekik. Pedig András éppen azt mondta, hogy egy rugóra járnak, mindig mindent mindenki ugyanúgy, ugyanakkor. Na, ezt otthon is utáltam, és már látom is egy-két jelét Amszterdamban, de azért ez mégis inkább egy vidámpark, nem valósághű leképezése Hollandiának. Remekül megvagyok a lengyel-német-szlovák kollégákkal, és december 1-től végre a magyar csapat is kétfősre duzzadt! Ezzel egyidőben, Éci kedvenc barátnője elhagyta a várost, hogy az ő hangulatváltozása az enyémet tökéletesen ellensúlyohassa.
A cégnél már kialalkult a dolgoknak egyfajta rendje, átláthatósága, lettek új kollágáim, ha nem is az a kedvemcem, akit éppenséggel a főnökömmé avattak, mégis jobb ez így, mint a Nokiánál egymagamban. A napi rutin azért még nem vált napi unalommá, csak néha kellett színlelnem a munkát a főnök előtt. Sokszor felmerül a meddig, hogyan, miként kérdéskör, de nehéz megválaszolni. Irigylem azokat, akik csak most érkeztek, vagy csak látogatóba jönnek, hogy annyira bele tudják élni magukat a sok újdonságba, hogy nem a valósághű képet látják! Néha kicsit megkapargatom a felszínt, de nem akarom elrontani az örömüket.
Azért egy sztorit elmesélek. Éci ismerősének ajánlottak egy magyar asztalos szakit, akiről hamarosan kiderült, hogy valójában ács, és otthonosabban mozog a tetőn, mint a tetőtérben. De nem is ez volt vele a legnagyobb gond. Miután sietve távozott, otthagyott a szétszórt szerszámok között egy doboz cukorkát, amit a négyéves kislány bármikor megkóstolhatott volna. Szerencséjükre, az apuka idejében kapcsolt, hogy a dobozban speed van és nem m&m, így egy bazi nagy kiabálással megúszták a kalandot, bazi nagy sírás helyett. |
| Szaller 17:19 |
|
| 2 Comments: |
-
Ha kis idore befordulsz, aztan ujra kinyitod a szemed, a cukormaz ujra sertetlen. Kezdodhet minden elolrol...
-
Szevasztok Gyerekek!
Orommel jelentem, en is sorozok es tekerek!
Vietnamban volt a legolcsobb a sor, ott 3500 Dong, azaz 43Ft/liter!!
Deszkazni sajna nem deszkazok! :(
udv
Macska
Bangkok
|
| |
| << Home |
| |
|
|
Ha kis idore befordulsz, aztan ujra kinyitod a szemed, a cukormaz ujra sertetlen. Kezdodhet minden elolrol...