Hétfőn állásinterjúra volt hivatalos, így a hétvégét nálunk töltötte Joe. Érdekes dolgokat produkál az élet, mert hajdan ő vitt a Nokiához, én meg idelopom őt magam után. Sokan érdeklődtek, hogyan is van ez a külföldi, illetve pontosabban holland munkásélet, merre kell nézelődni, mire kell számítani, milyenek itt a körülmények. Jellemző, hogy Joe meg sem várva a választ, megnézte magának a lehetőségeket. Azt mondta, ez egy sokismeretlenes egyenlet, és teljesen igaza is van, nem lehet simán a forintokat az eurók mellé tenni és megnézni, melyik fénylik jobban. De erről bővebben majd egy másik cikkben.
Szintén hétvégén járt erre nagybátyám, aki egy német hajón dolgozik és éppen volt egy szabadnapja. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi év hajózás után még alig járt Amszterdam belvárosában! Igaz is, itt akkora dokkok vannak, hogy onnan bejutni is sokszor egy egész napos túra lenne, a kikötő maga pedig egy külön város.
Amszterdam a hajózásnak és a kereskedelemnek köszönheti a létét és gazdagságát, ami a mai napig meghatározó minden téren. Az egész úgy kezdődött, hogy az utrechti püspök, elismerve a helyi emberek mocsárlecsapolási erőfeszítéseit, vámmentességet adott az Amszterdamon át behozott árukra, ami miatt rövid idő elteltével ide koncentrálódott minden hajóforgalom és elkezdett ömleni a pénz. Ezzel együtt a jómódú polgárok is idetelepültek, elkezdtek épülni a grachtok, kialakult a régi városmag. Jöttek a munkások is, a hajóácsok, a kátrányozók, a matrózok, a menekültek, a papok és egyre több és több lakásra volt szükség. A háztulajdonosok aszerint adóztak, hogy a homlokzat mekkora szakaszt foglal el a grachton, ami miatt a házak egyre keskenyebbre és magasabbra épültek, kivéve a nagyon tehetősekét. Amit nagyra értékelek, hogy már a kezdetektől nagyon fejlett szociális rendszer, nagyfokú tolerancia és a művészetek pártolása jellemezi a várost (csak a reformáció, a világháborúk, majd a drogkereskedők köptek bele a levesbe néha). A nagy jövés-menésben itt mindenki megtalálja a maga helyét. |
