Már régen volt, mikor először beléptem az Nokia kapuin, de valahogy hasonlót érezhettem akkor is. Furcsa, idegen hely, néhány ismerős arc, akit folyton keres az ember a tekintetével, nem tudom még, mit hogyan, merre, ki kicsoda, hallok vagy ötven nevet, amit meg kellene jegyezni, ráadásul valami hülye kódnyelven beszélnek (TT HLR PND CAN F10 XM). Fingom sincs a termékekről még, de ők már a következőn törik a fejüket, megpróbálom felvenni a ritmust, miközben a bürökráciával is meg kell küzdenem, megérteni, mit miért, hogyan: adószámot szerezni, munkavállalási engedélyt igényelni, nyugdíjat intézni, lakást találni, bankszámlát nyitni, telefont szerezni, bicajt venni, stb stb.
Mikor megérkeztem hétfőn, mindenki, akit már ismertem korábbról, vagy szabadságon volt, vagy beteget jelentett, vagy elutazott. Se szamítógépem, se telefonom, se belepőkártyám nem volt még, úgyhogy, hogy ne unatkozzak, behívtak egy egész napos tájékoztatóra, ahol a cég legújabb termékeit mutatták be különböző internetes portálok szerkesztőinek. Legalább képbe kerültem egy kicsit. Másnap (tegnap) ügyintéztem Hágában és Rijswijkben, tök simán ment minden, kb. 2 óra alatt végeztem is. Jelentem: van adószámom és ideiglenes tartózkodási engedélyem.
Aztán ma bele a sűrűjébe. Egész nap projektvezetőkkel értekeztem, alig volt megállás. Mióta megtudták, hogy lesz egy szabadalmas ember a cégnél, csak gyűjtögették az ötleteiket, kérdéseiket, és most egyszerre rám zúdították őket. Azért bírom a strapát, csak a saját dolgaimra nincs időm, pedig ideje megtervezni az első hétvégét. A virágpiacot, a Rembrandt teret és a piros lámpákat minden nap látom, minden egy köpésre van a cégtől. A lakás a Prinsengrachton van, félúton a Heinekenhez, az iroda emeletéről látom az egész várost, szóval Amszterdam kilőve. Sürgősen szereznem kell egy bringát és elhúzni vidékre. Fene jó dolgom van. Ja, ne felejtsek el kávét venni, mert reggel morcos leszek. |
persze kávét nem vettem