S z a l l e r d a m

epilógus

2011-01-24T21:37:00.003Z

A rend kedvéért szeretném megjegyezni, hogy ez a blog bezárt ugyan, de a szerző él és virul.

Ha törzsolvasóim figyelmét esetleg elkerülte volna, elköltöztem Amszterdamból és erősen improvizatív jellegő utazásokat folytattam 2009. októbere és 2010. októbere között, majd megvetettem a lábamat Angliában.

Kezdjétek az olvasást a Hanoi Tattoo néven futó utibeszámolóimmal, majd ha ezzel megvagytok, kövessetek a Tumblr-en.

Jarvis

2009-07-13T09:32:00.005+01:00

Soha életemben nem éreztem magam annyira egyedül, mint ebben a nyüzsgő városban. Vagy én létezem egy párhuzamos valóságban, vagy tényleg ennyire különbözik érdeklődésem a tömegekétől, mindenesetre a legjobb szabadidős programjaim legtöbbször társaság nélkül telnek. Szerencsére lett egy képzeletbeli barátom, akivel majdnem mindenben egyetértünk, és azóta valahogy minden szebb színben tündököl. Szinte már sajnálom is, hogy 80 nap múlva elköltözöm innen.

humán beállítottságú erőforrás

2009-07-10T23:35:00.003+01:00

Azt hiszem, van abban valami bájosan mulatságos és egyben végtelenül szomorú is, ha az ember a saját munkaköri leírását nem alakíthatja szabadon, ám felmondás után megkérik rá, hogy az utódja számára dobjon össze egy tetszőlegeset. Ennek apropóján írtam egy kisregényt, hogy a nagy valószínűséggel augusztus 27-ig, az utolsó munkanapomig meg nem talált utódomnak milyen feladatokat kell majd átadnom. Most jut eszembe, az ő megtalálása is hozzám tartozik - ördögi kör!

A félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy ebből a munkából nekem lett elegem, nem pedig fordítva. Legközelebb jövőre fogom a munkaerő-piacon kamatoztatni szakértelmemet, addig is saját magam szolgálatába állítva fogom testem és agyam szolgáltatásait igénybe venni.

"Kalad az élet!" - mondja a gyűrött tetoválás egy börtönviselt törzsvendég karján a győri kocsmában... mintha hiányozna onnan egy N betű, nem?

hering-hiszti

2009-06-22T14:29:00.026+01:00

Lassan gasztroblog válik a Szallerdamból.... de sebaj!

Ma a heringről szeretnék beszámolni, pontosabban az új hering körüli, kissé eltúlzott holland hisztériáról. Minden évben június elején vezető hír a médiában, hogy egy szakértői bizottság megvizsgálta az első új heringet tartalmazó hordót és a minőségét kiválónak találta, úgyhogy ezennel meghirdetik az újhering-értékesítési szezont. Az első hordót aztán nyomban elárverezik, a bevételt pedig jótékony célra ajánlják fel. A hordót birtokba vevő személy pedig sütkérezhet az így vett 15 percnyi hirnévben. 2009-ben az első hordó 66000 euroért kelt el, ami 1650 euro/heringes tarifát jelent a rivaldafény felé vezető rögös úton.

Arról azonban nem szólnak a hírek, hogy az új hering általában nem az uborkaszezon közepén készül el, csak ilyenkorra tűzik ki az árverést. Ilyenkor érnek rá a fotósok, vagy a marketingesek, vagy a miniszterek, vagy az ilyenkor nagyobb valószínűséggel előforduló napsütésben előnyösebb képeket lehet készíteni a nyers halat szájukba lógató sokaságról.

Az igazság azonban az, hogy az első hordónyi hering ilyenkor már egy ideje a hűtőkamrában várja a reménybeli új tulajdonosok licitjét, ugyanis szigorú szabályok rendelkeznek arról, hogy ha bárki is a hivatalosan jóváhagyott időpont előtt megpróbálna új heringet értékesíteni, azt 11250 euroig terjedő büntetéssel súlythatják a hatóságok. Ez kb. 5000 adag hering ára, úgyhogy az első "friss" hering nagy valószínűséggel nem a hordóból, hanem a fagyasztóból kerül a papírtálcára - hordóba csak az árverés idejére teszik. De ezen a tényen mindenki hajlamos átsiklani, ha kamerák kereszttüzében falhat be egy darab sózott nyers halat.

Az első hordó árverése azonban még csak a bevezetője a Zászlócskák Napjának (Vlaggetjesdag), ami ennek az izgalmas holland ínyencségnek az igazi ünnepe. Eredetileg a zászlókkal feldíszített halászhajók hazatértére utalt, de mivel ebben az országban mindent becéznek, ma már inkább az újheringbe szúrt icipici holland-zászlós fogpiszkálót kell érteni alatta, amivel falatkákra darabolva is elfogyasztható ez a... hal (már majdnem finomságot írtam). Megjegyzem, igazából nem is rossz az íze, de azt jobb nem tudni, hogy attól ilyen zamatos, hogy a hering hasnyálmirigyét nem távolítják el kibelezéskor, mégpedig azért, hogy az abban található különféle enzimek a sós páclével keveredve létrehozhassák ezt az egyedi, karakteres ízt. Aztán a később árult heringek már egyre gyatrábbak lesznek, ahogy a nyár felé haladva kifogott példányok egyre több zsírt vesznek magukra.

Persze a nyers heringek éltetését sosem lehet elég korán kezdeni! Idén általános iskolások tervezhettek bélyeget a heringhordó-lékelés alkalmából, amelyek közül a holland posta meg is jelentette a szerencsés nyertes alkotását, hogy így vigye a holland hering hírét szerte a nagyvilágba. Összesen 300 példány készült belőle, szóval a gyűjtők tutira megtartják mindet. Amúgy 44 centért még Magyarországig sem viszik el a levelet, úgyhogy a magam részéről ezzel a cikkel probálom segíteni az ügyet. Egészségetekre!

találós kérdés

2009-02-12T13:26:00.002Z

Amikor egy holland munkavállaló kénytelen megválni száznál is több kollégájától, köztük rengeteg barátjától, vajon mit fog kérdezni a személyzeti vezetőtől a leépítés bejelentése utáni kérdezős-felelősdi során?

A) Az elbocsátott alkalmazottak milyen szempontok szerint lettek kiválasztva?

B) Azért bónuszt kapunk idén? És ha még több embert kirúgnak, akkor sem?

Ma az nyert, aki a B választ ikszelte.

hol a bringám?

2009-02-09T09:47:00.005Z

A 2. Világháború után a vert német sereg fejvesztve menekült Hollandiából. A katonák nagy része, egyéb csapatáthelyezési módok hiányában, lopott magának egy kerékpárt és azzal távozott. A hollandok a mai napig nem tudták ezt megbocsátani (nem a sietve távozás, hanem a lopás tényét), úgyhogy német csapatok elleni focimeccseken mindig azt skandálja a tömeg, hogy "Wo ist mein Fahrrad?" - ezzel utalva a megalázó vereségre és az aljas cselekedetre. Az én fülemben is ezek a szavak visszhangzanak, mióta megtudtam, hogy ellopták szeretett Gazella kerékpáromat. Béke poraira.

Andi, Endi, Éndi

2009-01-09T12:07:00.002Z

Megint hárman lettünk a lakásban. Munkát keresünk és az igaz szerelmet. BUÉK.

a paradicsomleves

2009-01-09T12:00:00.004Z

Azt hittem, nem szeretem. Az egyetlen leves volt, amit egész életemben ki nem állhattam, egészen addig, míg meg nem kóstoltam a holland mustárlevest. Azóta mégis inkább a paradicsomot választom, amit minden nap lehet kapni. Normál paradicsomleves, olaszos paradicsomleves, tésztás paradicsomleves, sütőtökös paradicsomleves, még a gulyásleves is paradicsommal készül. Le is vontam a konklúziót: Hollandiában a főttkaja egyetlen formája a paradicsomleves. Meg a sültkrumpli majonézzel. Illetve vagy az egyik, vagy a másik, mert itt két fogás nem jár ebédre.

páros város

2009-01-07T10:52:00.003Z

Lépten-nyomon kézenfogva ballagó párokba botlottam Budapesten, szinte zavarba is jöttem tőlük, mert errefelé ez nem szokás. Úgy látszik, máshol még nem ment ki a divatból, hogy az emberek együtt tegyék a dolgukat, szánjanak időt egy mosolyra, egy puszira, egy kedves szóra, hogy részt vegyenek a másik életében. Itt a páros lét a párhuzamosságot jelenti ám, nem a közösséget!

háromszázhárom

2008-12-04T12:57:00.014Z

és a poén...

2008-11-08T11:12:00.009Z

Hosszúra nyúlt hatásszünet után lelövöm az előző vicc poénját. A "dutch oven" kifejezés arra a meghitt aktusra utal, amely során a holland pár egyike hatalmasat szellent a takaró alá, majd kedvese fejét határozott mozdulattal lenyomja és minél tovább megpróbálja ott tartani. Aki még ezek után is szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni holland emberekkel, az azon sem fog fennakadni, hogy a vécézés utáni kézmosás itt ismeretlen. Ja, és az orrot szívni kell, nem fújni!

the dutch oven

2008-09-25T18:31:00.003+01:00

Következzen egy rövid bejegyzés a holland humorról.

zöld, nem tilos

2008-07-01T15:11:00.006+01:00

A mai naptól tilos dohányozni a holland vendéglátóhelyeken. A dohánytermékek elfüstölése törvénybe ütköző cselekedet lett, míg a marihuána továbbra is szabadon szívható, de szigorúan csak magában. A füves cigi nyilvános elfogyasztása tehát nem a kábítószer-, hanem a dohánytartalma miatt üldözendő! Az új szabályozásból kifolyólag az a nyakatekert helyzet állt elő, hogy a két élvezeti cikk közül azt nem szabad mások orra előtt elfüstölni, amelyik legálisan van a birtokunkban.

piros, nem tilos

2008-06-27T12:57:00.007+01:00

Ezúttal nem a kerékpárosokról lesz szó. Nekik a piros továbbra is tilos, különben jön a 60 eurós büntetés. Amszterdamban ennél olcsóbban megúszható a másik fajta, szélesebb körben ismert piroslámpázás, vagyis az 50 eurós szákk'n'fákk. Ez a minimum ár, a határ pedig a csillagos ég. Persze, amit 50 euróért megkap az ember, az is inkább egy büntetés, de ezt mindenki döntse el saját maga. Addig is lássuk, milyen recept szerint zajlik a rítus!

Hozzávalók:
1 db 50 eurós bankjegy
1 db ablak, mögötte a piros lámpa fénye által jótékonyan eltakart, legalább közepes kiéltségi fokú lány
(figyelem, jól nézzük meg, melyiket választjuk, mert a frissebb és tetszetősebb darabok általában fiúk)
1 db óvszer
15 perc szabadidő

Használati útmutató:
Nyisson be a kiválasztott ajtón, de még ne csukja be maga mögött! Lehetőleg egyik lába maradjon kívül! Hadarja el, pontosan milyen szolgáltatást, milyen sorrendben szeretne igénybe venni (figyelem, az óra már ketyeg), milyen extrákkal kíván élni (korbács, plüss-bilincs, stb) - minderről előre meg kell állapodnia a feleknek, mert ilyen jellegű igények esetén további költségek merülhetnek fel! Ha a szokásos turistamenüt választja, az ár a fentebb említett összeg lesz, nem is érdemes alkudnia. Sikeres megállapodás esetén csukja be az ajtót, adja át a pénzt és kövesse a hölgyet (hölgynek vélt urat) a tettek mezejére. Gatya letol, nemes szervet szappanos vízzel, fertőtlenítőszerrel beken, barlangostestet vérrel feltölt, óvszert felhelyez, hölgyhöz (hölgynek vélt úrhoz) odalép. Először szákk, majd egy kis fákk, gyorsan élvez, megköszön, távozik. Az utcára elégedett mosollyal kilépve, állítsa meg a stoppert. Paolo Coelho szerint, átlagosan 11 perc hosszú egy menet, ami nagyjából stimmel is.

Megjegyzem, ezeken a helyeken csöcsörészni, smárolni, az előre megbeszélt tételeken felül fogyasztani nem ér, a leírtak alapján ez inkább egy félig-meddig nyilvános, függöny mögött zajló önkielégítésre hasonlít. Szintén nem ér fotózni, mert rosszabb esetben a kameránk vagy egészségünk bánja az önérzetes holland munkavállaló személyiségi jogainak csorbítását. Ha szerencsénk van, nem hívja a civil ruhás "rendfenntartókat", csak utánunk kiabál, hogy "Kitöröm a nyakadat, te!". Magyarul.

finálé, avagy a bogyósgyümölcskertész fia Bécsben

2008-05-25T23:03:00.006+01:00

Oltári nagy szerencse, hogy Háy János gitár helyett billenyűzetet ragadva vallott élete jelentősebb fordulatairól a Bogyósgyümölcskertész fia c. könyvében. Nem mintha rosszul játszana (nem tudom, nem hallottam), de az írás biztosan jobban megy neki.

Úgy érzem magam, mint a könyv végén a srác egy bécsi kapualjban állva.

"Most meg mi a faszt csináljak, merre induljak?"

szaródik

2008-05-23T10:46:00.001+01:00

A kétezerötös Kaukázus!

szinteklassz

2007-11-30T13:58:00.000Z

Íme egy mindenre kiterjedő beszámoló a mikulás-karácsony ünneppár holland sajátságairól. Ehhez nincs is mit hozzátennem, éppen csak kiemelem a kedvenc részemet: a rosszcsontokat büntetésből elviszik Spanyolországba! Jajj!

annadam

2007-11-21T20:52:00.000Z

Központi téma a hírekben, hogy kivágásra ítélték az Anna Frank Háznál álló 150 éves gesztenyefát, ami mára igencsak balesetveszélyessé vált. A tulajdonos felel az esetlegesen kidőlő fa által okozott károkért, de bizonyos konzervatív csoportok nem hagyják, hogy ezt a "hatalmas kulturális és történelmi jelentőséggel bíró emléket" elmozdítsák helyéről. Megtámadták a városi közgyűlés végzését, így januárig még biztosan állva maradhat a fa, mialatt a különféle alternatívákat vizsgálják.
Számomra az a legérdekesebb az ügyben, hogy a tulajdonos és az önkormányzat mellett az Anna Frank múzeum is támogatja a fa kivágását, a még élő gallyakból pedig új fát gyökereztettek, hogy a régi fa helyén elültethessék. Hasonlóan a balatonkenesei Rákóczi-fához, bár ott nem hiszem, hogy ekkora médiafigyelmet kapott volna a dolog.
A dolgok jelenlegi állása szerint azonban, a szabadság jelképeként aposztrofált fa vagy rádől a múzeum gyanútlan látogatóira, vagy pedig kábelekkel és aládúcolással rögzítik és hagyják, hogy tovább rothadjon.

emigrásultság

2007-09-25T16:07:00.000+01:00

Nézem a Ninocska c. filmet a filmmúzeumban és a végén egy magyar nevet látok feltűnni (forgatókönyvíró: Melchior Lengyel). Összedobtam gyorsan egy listát, hogy mikor merre botlottam magyar vonatkozású dolgokba emigrációm első évében.
Először is itt van Éva Besnyő, a leghíresebb holland fotóművész. Kiállítása a Robert Capa retrospektívvel együtt volt látható, merthogy Budapesten szomszédok voltak, illetve az első munkát is Évának köszönhette az akkor még Endre néven ismert "Cápa".
Aztán a Corneille kiállítás a CoBrA múzeumban. Budapesten szállta meg az ihlet, ott találta meg egyéni stílusát a Koppenhága-Brüsszel-Amszterdam művésztengely egyik alapítója.
Az operaház leköszönő igazgatója szintén magyar. A binnen bantammerstraati fényképész dettó. Az ikonkereskedő. Az amszterdami szabadalmi ügyvivő, aki nem én vagyok. A kb. 2000 magyar prostituált. Yonderboi, HS7, PASO, pozvakowski, Subscribe, mind mind visszatérő vendégek.
Az a rengeteg kolléga és ismerős, aki járt Magyarországon, mind el van ájulva a látottaktól. Volt, aki 35 fős rögbicsapattal ment, volt, aki egyedül kerékpáron, a többség repülővel, egy tartalmas hétvégére. A legütősebb sztori talán Michaelé, aki egy hágai cigányzenekarral ment cimbalmot venni. Öten egy Ladában, sok-sok fokhagymával és szalonnával...
Beli Buba and "special guest" Kató:

minttu pillu

2007-09-03T22:15:00.000+01:00

Lappföld kipipálva, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ez tipikusan az a túra volt, amit sajgó izületekkel, állandó izomlázzal, folyamatosan vacogva, a kimerültség határán (vagy többnyire azon túl), esőben, hóban, szélben végigszenved az ember, de egyszer sem fordul meg a fejében, hogy legyen már vége! Visszatekintve már sehol sincs a sok fájdalom és megpróbáltatás, a fényképeken is csak a szivárvány tűnik fel, nem az esőcseppek. Akár azonnal indulnék vissza.
Az egész hetem egy furcsa bizsergésben és valószínűtlenül jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy betegen érkeztem Helszinkibe (Lowlands utóhatás) és egy péntek-szombati kettős bulikombinációval melegítettünk be a túrára is. Aki már járt Finnországban, az tudja, ez mit jelent... A nagy hajeleresztés ellenére látszott, hogy ezek a srácok teljesen komolyan gondolják az egész heti táplálék és felszerelés cipelését, a hegyekben pedig nem fogunk leragadni az első kocsmánál, ahogy otthon megszoktam. Becuccoltunk hát az utánfutóba és kényelembe helyeztük magunkat az ülésekben, utoljára pihenni egy nagyot.
Kb 1300 kilométerrel távolabb, az éjszaka közepén nagy fékcsikorgásra és izgatott kiabálásra ébredtem, hogy gyorsan kifelé a kocsiból! Az izgalom tárgya az északi fény volt, ami egy rövid időre láthatóvá vált felettünk. Igéretes kezdés, ebben az évszakban állítólag nagyon ritka! A túra többi része már sokkal banálisabb volt, a bevezetőben említett kínok között, de állandóan káprázatos szépségű tájakon araszolva telt.
A csapat motorja egyértelműen Mika volt, aki egyben a fő szervező, a mókamester és a serpa szerepét is magára vállalta. Aztán ott volt Markku, aki tavasszal három hétnyi felkészülés után futotta le a Stockholm Maratont 3:30-on belüli idővel. Ennek fényében talán nem csoda, hogy két-három hónappal egy térdtörés után Lappföldön rehabilitálódott. Nem lógott ki a sorból Terhi sem, aki csak valamilyen munkahelyi egyeztetési probléma miatt nem került be a finn olimpiai válogatottba, vagy Johanna, aki még a banda budapesti ivó-túrája alatt is minden reggel futással kezdte a napot. Hozzájuk képest Vellu haverom csak másodhegedűs, de az igazi bohózatot a nemes egyszerűséggel auslandersnek nevezett résztvevők adták elő.
Liris, aki szandálban, esernyővel és kerekes bőrönddel akart nekivágni a hegyeknek. Stephan, aki felállni se tudott a hátizsákkal és travel bingo készletet hozott magával, valamint a helyiek által csak stupid foodnak titulált táplálékkal rendelkezett (alma, banán, kiwi). Chris két nappal indulás előtt leszaladt a Decathlonba és vett egy második polárt a biztonság kedvéért, a félcipőjét viszont nem cserélte volna le semmi pénzért. Én úgy gondoltam, az újonnan vásárolt felemás színű bakancsomat egy Toyota Yaris hátsó ülésén eltöltött hétvége alatt sikerült betörnöm. Hamar kiderült, hogy egy 30 kilós hátizsákkal még van mit dolgozni rajta, de addigra már alig volt olyan porcikám, ami ne fájt, vagy fázott volna. Az tartotta bennem az erőt, hogy körülnézve mindig láttam egy nálam is szerencsétlenebb versenyzőt.
Mégis, mindezek ellenére, házigazdáink minden este mosolyt csaltak az auslanderek arcára Minttu Pillu koktélokkal (forró csoki + menta likőr), vagy palacsintával, pizzával, esetleg masszázzsal, vagy bizarr történeteik elmesélésével.
Összességében nem csak a túra volt nagy élmény számomra, hanem a finn vendégszeretet újbóli megtapasztalása is, az érzelemmentes hollandok után élni tudó és szerető emberekkel való megismerkedés és a feltöltődés.

(klikk)

bezár a bűnbarlang

2007-09-03T08:45:00.000+01:00

Mondtam már, hogy felmondtam az albérletemet? Azóta eltelt egy hónap, de még nem találtam semmit, igaz, keresni se nagyon értem rá. A héten újabb stratégiai megbeszélés várható Andival és Hajnival, a leendő lakótársakkal. Ezúttal az én sörköröm következik, mert ez a találkozók igazi apropója. Szeptemberben megint sűrű programom lesz (Portugália-szervezés, egy hét Budapest, stuttgarti hétvége, esetleg Oktoberfest, majd Katóék Amsterdamban). Már látom előre, hogy az ingatlanos ismerőshöz (Barney) kell fordulnunk a végén, pedig se szívességet nem szerettünk volna kérni, se jutalékot fizetni senkinek. Persze ebben a bolond városban semmi nem úgy működik, ahogy gondolná az ember, úgyhogy valójában mi teszünk szívességet Barney-nak, ha a lányok felhívják. Just for fun.

lappi

2007-08-24T00:41:00.000+01:00

Holnap (vagyis már ma) indulok nyaralni, bár erről az útról senkinek nem a nyaralás jutott eszébe. Pedig Lappföldre leginkább nyáron lehet menni, egyéb évszakokban tényleg találóbb az expedíció megnevezés, amivel többen is illették szolidnak tűnő gyalogtúránkat. Hogy pontosan minek is kell nevezni, egy hét múlva kiderül.

made llow

2007-08-20T15:46:00.000+01:00

Editors, Battles, Justice, Mika, Bonde Do Rolê, Devendra Banhart, Little Cow, The View, CSS, Interpol, Patrick Wolf, M.I.A., Patrick Watson, New Young Pony Club, The Shins, Kings Of Leon, Nine Inch Nails, Sonic Youth, Arcade Fire, Trentemøller, LCD Soundsystem, Tool, Simian Mobile Disco.
Három nap koncerttermése a Lowlands fesztiválon, nem is tudom egy levegővel kimondani. Olyan fasza volt, hogy nem merek többet írni róla, nehogy lerontsam a blogom színvonlát. Legyen elég annyi, hogy volt sok ugrálás, rengeteg tea, remek társaság.

lószar

2007-07-25T11:55:00.000+01:00

Szallerdam titkos szegletei. 5. rész

Ha lovagolni szeretnék (eltekintve attól a ténytől, hogy nem is tudok), vajon merre induljak? Sehol egy erdő, sehol egy mező, sehol egy istálló. Várjunk csak! Hiszen Hollandia legrégebbi működő lovardája itt a város közepén, a Vondelparkban található! Igaz, ez a mocsaras terület az 1800-as évek közepén még a város legszéle volt, mikor prominens amszterdamiak megvásárolták, hogy közparkot hozzanak létre a helyén. Az egy külön történet lenne, hogy hogyan csapolták le, és milyen összetett csatornarendszereket építettek a park földjébe, hogy száraz maradjon. Állítólag a park évente egy centimétert süllyed, ami hihető is, mert mintha körben minden oldalról lefelé vezetnének a bejáratok.
De vissza a lovardához! A De Hollandsche Manege éppen 125 éve, 1882-ben nyitotta meg kapuit a bécsi Spanyol Lovasiskola mintájára, és sokáig csak a legtehetősebbek léphettek be a kapuin. Azóta nagyot változott a világ. Ma már szabad a bejárás, a parkban körbefutó utakat sem az úri lovasok, hanem a kocogó és kerékpározó pórnép lepi el, a lovasiskola pedig visszaszorult a négy fal közé. Felhívnám a figyelmet a kép bal oldalán látható fietsen feliratra, amely az új idők szellemében, a kerékpárral érkezőket irányítja a tároló irányába.
1973-ban majdnem lebontották az épületet, de akkor, szerencséjére megmenekült és 1986-ban fel is újították. Tavaly felmerült a terület privatizációja, ám a városvédők közbeléptek, ugyanis nem láttak garanciát arra, hogy a város legelőkelőbb negyedében magántulajdonban megőrizhető lesz ez a hagyományos és különleges funkció. Így minden maradt a régiben - az épület városi tulajdonban, a működtetés hosszú távú szerződéssel a bérlők, vagyis Vincent és felesége gondjaira bízva. Az emeleten egy korabeli kávézó is működik, a galériáról pedig remek kilátás nyílik a lovaglókra, a királyi páholyra és a díszes belső terekre. Kívülről egyáltalán nem hivalkodó az épületegyüttes, inkább csak a szag alapján lehet rátalálni. Ebben a folyamatosan szélfútta, átszellőztetett városban igazi felüdülés az olyan tömény, karakteres illat, mint az istállóé.

u.i. Ezt a cikket Zoltánnak ajánlom, aki biztosan szereti a lovakat :-)

hajvágást vállalok

2007-07-25T00:01:00.000+01:00

Tegnap éjjel lenyírtam a hajamat, mert már nagyon hosszúnak találtam, és nem bírtam kivárni, míg a szemközti srácok kinyitnak reggel tízkor. Megoldottam egymagam, tükörből, félálomban. Most újra csak a vállamig ér, hogy még éppen csiklandozza egy kicsit a vége. Aztán napközben meg is felejtkeztem az egészről, csak most vettem észre, hogy mit műveltem, és milyen jól sikerült. Úgyhogy lehet jönni bátran, kérem a következőt!

védőbeszéd

2007-07-18T15:23:00.000+01:00

Kellemetlen helyzetbe hoztam magamat a sok cikkezéssel, mert most úgy tűnik, mintha ki nem állhatnám Amszterdamot. Nem is igaz! Egyáltalán nem utálom, egyszerűen csak a jólét és az azzal járó kényelem, lustaság, és nemtörődömség bosszant, de nem kötelező nekem is ilyennek lennem.
Valójában teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit ideiglenes otthonomtól kaptam, hogy az életemet sikerült egy alternatív pályára állítani, új dolgokba belekezdeni, értékes embereket megismerni, a budapesti mindennapok helyett megtapasztalni az itteni mindennapokat. Az otthonomat is jobban tudom értékelni most, hogy egy kicsit távolabbról nézem.
Tudjátok, vannak azok az apróságok, amiket alig vesz észre az ember, ha minden jól működik. Meg kell mondanom, itt talán nem is találkoztam még rosszindulatú emberrel. Legfeljebb csak a maguk furcsa beidegződéseik szerint cselekedve tesznek néha keresztbe, de az mindig tolerálható, vagy megtorolható. Erről híresek, a hagyományokról, egymás elfogadásáról, meg a szabályokról.
A város jó oldalát pillanatok alatt megtapasztalhatja bárki, úgy gondolom, nekem nem az a dolgom, hogy istenítsem, mint egy utazási iroda.
Nem hiszem, hogy arról kellene írnom, hogy akár csukott szemmel is biztonságban bicajozhatnék, illetve a zebrán sem akartak még soha elütni.
Nem kell beszámolnom róla, hogy sosem számolom meg a visszajárót és nem várják el a hatalmas borravalókat.
Az sem érdemel meg egy cikket, hogy kurva jó a tömegközlekedés, a bankolás, az üzletek és piacok választéka.
Nyilvánvaló, hogy rengeteg múzeum, kávézó található itt, hogy gyönyörűek a házak, parkok, virágok, hogy friss tengeri levegőt szívok a szmog helyett.
Nem dicsekszem el vele, hogy kapok harminc százalék adókedvezményt, hogy nyaralásra sem kell spórolnom, mert azt is az állam bácsi intézi helyettem. Bármikor útra kelhetek repülővel, vonattal, busszal, egy csomó másik ország elérhető pillanatok alatt. Olcsó az autóbérlés is, jók az autópályák, mindenki betartja a szabályokat, nem kell stresszelni, csak menni.
Megemlékezhetnék a naponta tisztára nyalt utcákról is, az emberi léptékű városokról, a mindenki mindenkit ismer effektusról, a vega kajákról, a szex & drugs & rock & roll fílingről, az ezer náció, ezer nézőpontjáról, de nem teszem.
Csak annyit mondok: "Új ország, új kalandok, és itt is szépek a lányok." Aki nem hiszi, járjon utánam.

hétvégi vegyes

2007-07-09T11:57:00.000+01:00

A nyár is olyan, mint a tél, csak kb. tíz fokkal melegebb. Az eső és szél ugyanúgy zaklat szűnni nem akaróan, és csak ritkán, egy-egy félnapra süt ki a nap. Ez a félnap, ezúttal szerencsére vasárnapra esett, így mindenki ki is élvezte. Szinte az összes ismerősöm a strandon töltötte a napot, én magam pedig bicajra ültem és meg sem álltam Amstelveenig. Megnéztem egy reklámokkal kapcsolatos kiállítást, de nem igazán kötött le. Mindenesetre a szombati World Press Photo-nál jobban tetszett, csak nem volt türelmem a falak között lenni, inkább tekertem egyet Amszterdamban. Pont, mint a reklámban.

Elkezdtem fekete-fehérben fotózni, mert az itteni fényviszonyok között talán jobban működik, illetve így máshogyan nézem ugyanazt a hétköznapi témát, visz bele egy kis színt. Amúgy mostanában szinte kizárólag kocsmákban és házibulikban fényképeztem, és kezdtem úgy érezni, hogy azt képi világot már rendesen körüljártam, most valami teljesen újat szeretnék megörökíteni. A turistaképekkel leálltam, kivéve, ha vadidegenek fotóin szerepelek statisztaként. Szóval, az egyik új szál, hogy Michael előadásának a próbáit dokumentálom majd, addig ezzel a fekete-fehér szállal kötöm le magam (Anne által megihletve).

Később átmentem Velluhoz, a finn kollégához, akivel az augusztusi Lappföld-expedíciót szervezzük. Furcsa, hogy sokkal kevesebben leszünk az eredetileg tervezett 25 fős csapatnál. Akik visszamondták, vagy inkább tengerparti nyaralást preferálnak, valószínüleg nem értik meg, hogy oda bármikor mehetnek, de egy lappföldi túra az életben egyszer adódik. Főleg így, hogy a helyiek mindent megszerveznek! Éjszaka ugyan nulla fok várható, autóval egy teljes nap az odaút, öt napra való kaját és cuccot kell cipelni, de ez nem tarthat vissza senkit. Sőt, engem éppen ez vonz benne! A pontos helyszín Kilpisjärvi és környéke, 176 kilométerre a legközelebbi várostól, három ország (SWE-NOR-FIN) határán, vagy ahogy ők hirdetik magukat: a semmi közepén. Szerintem inkább a rénszarvasok és a sarki fény földjén, de még meglátom, ez a szlogen találóbbnak bizonyul-e. Augusztus 24-31, Norppa, Lappi.

Aztán a nagy szervezkedés után 5 Days Off Fesztivál utolsó estéje is tegnapra esett, ami rengeteg dobhártyaszaggató elektronikus zenét ígért. Személy szerint, leginkább Trentemøllert vártam, hogy élőben lássam végre. Nem csalódtam, a koncert egész egyszerűen fantasztikus volt, egyből bekerült életem legfaszábbjai közé. A műfaj hivatalos neve minimál-techno, de én elneveztem drum'n'blues-nak a nagyon-nagyon sötét zenei motívumok, világfájós szövegek, monoton lábdobolás, eszelős cinek, harsány gitár, szájharmónika!, xilofon, és persze elektronikus zörejek és digitális effektek garmadája miatt. Végigugráltam az egész estét. Huh.

Összességében, ez a nyárszerű nap, hosszú kihagyás után megint a jobbak közé volt sorolható. A jókedv netán időjárásfüggő?

lakatolás

2007-06-30T22:20:00.000+01:00

Tíz hónap hollandiai tartózkodás alatt az egyetlen üdítő színfoltot két tűzoltó jelentette, akik kicsit visszaadták az emberekbe vetett hitemet. Egy elveszett kerékpárkulcs miatt kellett hozzájuk fordulni, ugyanis csavarhúzóval és körömcsipesszel felfegyverkezve sehogy nem sikerült kinyitnom azt a rohadt zárat. Mint utóbb kiderült, nagy naívság volt ezen szerszámokkal próbálkoznom, ugyanis az első tűzoltó egy másfél méteres erővágóval sem tudta átvágni a gazdaságos lakatot. Szerencsére nem adta fel, hanem hívta a kollégáját, és elővették a soha nem használt motoros vágószerszámot, és a hozzá tartozó védőfelszerelést. Kb. öt percig tartott, míg beindították a gépet, majd kétszeri nekifutásra levágták a lakatot. A végén még ők voltak hálásak, hogy kipróbálhatták a cuccot anélkül, hogy egy balesethez kellett volna vonulniuk.
Mi csak tátott szájjal bámultunk, hogy most mi van!? Pedig csak a munkájukat végezték, örömmel és lelkesen, nem valami sablon alapján, álmosollyal az arcukon. Még az is lehet, hogy megszegtek egy-két szabályt, hiszen nem készült jegyzőkönyv az akcióról, a bicaj papírjait nem kérték el, és egyikük papucsban volt.

Nem tudom, mi a tanulság, de nagy kaland volt. Ja igen, patkólakatot minden bringára! Gyí!

az én falum

2007-06-25T00:08:00.001+01:00

Amszterdam kisebb, mint gondolná az ember, az idővel pedig látványosan zsugorodik. Nincsenek távolságok, a nyüzsgő belvárosban alig lakunk néhányan, látásból ismerős majdnem mindenki a környéken, a köszöngető kollégák pedig szinte kikerülhetetlenek, bárhol is járok. Már meg sem lepődöm, hogy újabb és újabb helyekre tévedve is ugyanazokat az arcokat találom. El lehet képzelni, mekkora feltűnést okoz ebben a közegben Michael és az én párosom. Mint valami burleszkfilmben: a kétméteres cingár fekete és kicsivel alacsonyabb, de annál bozontosabb haverja, akik mindig mindent másképp csinálnak, mint a többiek. Külön-külön is kilógunk a sorból, de együtt aztán egyből megjegyez magának mindenki. Ez azért fontos, mert mióta lelépett a cégtől, mindenki rajtam keresi őt. Hosszú sztori, a lényeg, hogy kedvenc kollégám sajnos már csak ex-kolléga. Ebben az esetben viszont az egész falu és az üzem is rajtam keresztül tartja vele a kapcsolatot, mindig kérdezik, hogy mi van vele, hol hagytam őt. Én meg nem árulom el senkinek, hogy valójában kirúgták, hiszen az igazság az, hogy kiszabadult. Köszöni, most már jól van!

nehogy

2007-06-24T13:50:00.000+01:00

Hollandia esszenciája az a kis piros gomb a csapon.
Lehet szeretni és lehet utálni.
Lehet csodálni és lehet lenézni.
Lehet értékelni és lehet rajta értetlenkedni.
Egyet nem lehet: kikerülni.
Elképzelhető, hogy törvény írja elő.

szociális kohézió

2007-06-18T15:15:00.001+01:00

Ezt a kifejezést egy újságban olvastam valami teljesen más dologgal kapcsolatban, és egyből beugrott, hogy ennél tökéletesebben nem is lehetne körülírni, mi hiányzik Hollandiából, a hollandokból. Az összes panaszkodásom oka az, hogy minden üres, felszínes és lélektelen. Nem a nyelvi akadályokkal kell megküzdenem, hanem azzal, hogy senki semmi érdeklődést, vagy tiszteletet nem tanúsít senki és semmi iránt. Nem csoda, hiszen már az óvodában is az énénén kezdetű mondókával kezdik a világ felfedezését.

A szociális kohézió hiányának tudható be, hogy a munkahelyen a helybeliek külön életet élnek, ezért nincs menza, vagy egyáltalán főtt kaja, ezért vár minden sarkon egy goromba rendőr a szabálytalankodókra, ezért áll mindenki jó szellősen a koncerteken, de a könyökét kitéve, hogy te se mehess előrébb, ezért pofátlankodik a többi bicajos eléd a piros lámpánál, hogy aztán a zöldnél meg se mozduljanak, ezért türelmetlenkedik a virágárus, ha nem három másodperc alatt választod ki a csokrot, ezért szemetelnek a tömegek az utcán, és ezért nem szól egy fesztivál semmi másról, csak gyorsan ledarált koncertek soráról.

Ha valakit csak a tivornyázás érdekel, itt megteheti a tágan meghúzott, de annál szigorúbban betartatott keretek között. Társadalmilag és emberileg viszont végtelenül sivár ez a régió. A színes forgatag képe, ami az emberekben Amszterdamról él, igazából nem a hatalmas szabadságnak köszönhető, hanem a mérhetetlen közönynek.

tíz nap munka

2007-06-05T21:32:00.001+01:00

Tíznapos beszámolóm végére érve, csak a munkahelyi dolgok maradtak ki, de azok nélkül nem lenne teljes a kép, úgyhogy tessék:
Munkám van bőven, de jól bírom és ha mégsem, akkor mindig akad rá egy külsős, aki megcsinálja. Mostanában tényleg jól érzem magam, végre van értelme a napi küzdelmeknek, és látok egy-két elérhető célt, nem csak a rutin feladatokat és a levegőben lógást. Holnap interjúztatunk egy jelentkezőt a velem szembeni asztalnál levő betöltetlen pozícióba. Ha valaki végre ott is kényelembe helyezi magát, akkor többé nem nekem kell aggódnom mindenért. Nem mintha most nagyon aggódnék. :-)

Éppen ma jelentette be a cég az egyik nagy mérföldkőnek számító új termékét, ami már az én kezem nyomát viseli (szabadalmilag). Még ennek kapcsán is le kellett osztani egy-két arrogáns holland kollégát, mert néha le sem szarják, hogy mit mond nekik az ember, annak ellenére, hogy csak maguknak okoznak vele plusz munkát. Szerencsére, kicsiny patent csapatunk mellett áll a teljes vezérkar, jó lenne ezt az állapotot fenntartani, amíg lehet.

Nyaralásomat tervezgetve jöttem rá ugyanis, hogy az augusztus végére időzített lappföldi túrámra már nem is kell szabadságot kérnem, hiszem addigra pont lejár a szerződésem. Persze, úgyis felajánlanak egy újabb évet, csak ez egy ilyen furcsa döntési helyzetet eredményezett, ami van is, meg nincs is. Nagy itt a jövés-menés, ha azok az emberek lelépnek, akik miatt kibírom a munkahelyi és azutáni órákat, akkor nagy bajban leszek. Már eddig is egy csomó olyan ember távozott, akivel öröm volt együtt dolgozni, ebédelni, vagy munka után meginni egy sört. Az állandó változás persze új színeket is visz a szürke irodai környezetbe. Az például tipikusan amszterdami történet, hogy pénzügyeseink egy része szexoldalak számlázását végezte ezelőtt, elsajátítva a szakma minden egyes trükkjét. Aztán felismerték, hogy a navigáció nagyobb üzlet, mint a meztelen nők. Vagy már láttak eleget.

tíz nap fotó

2007-06-05T21:31:00.001+01:00

Hétvégén több esemény is a fotózáshoz volt köthető. Először Michaellel készítettünk néhány utolsó pillanat utáni promóciós fotót a darabjához, majd megnéztem egy kiállítást James Nachtwey többnyire gyomorforgató, de sajnálatos módon, csupa megtörtént, vagy jelenleg is zajló tragédiát ábrázoló fotóiból.
Ruanda, Szomália, Bosznia, Csecsenföld, Irak, Afganisztán, 9/11, Észak-Írország, már a nevek hallatán is kiráz a hideg. A képeken pedig hullák, sebesültek, nyomorékok, éhezők, gyászolók fél méter távolságból fotózva, feketén-fehéren. Döbbenet, hogy mi zajlik a világban, míg én freestyle bmx-versenyre járok. Merthogy ez volt a soron következő programom, ahol egy londoni szabadúszó fotós sráccal ismerkedtem meg, aki szerencsét próbálni jött ide, és egy kollágámnál húzza meg magát.
A hab a hétvégi fotóstortámon Spencer Tunick és kétezer pucér modellje volt, akikbe hajnali hatkor, egy házibuliból hazafelé tartva botlottam bele, de őket csak mobiltelefonnal sikerült leképelnem. A többit a mesterre bíztam, meg a fantáziátokra.

tíz nap sport

2007-06-05T21:30:00.001+01:00

A keményen átdolgozott-átmulatott hetet egy kiadós pénteki futással ünnepeltem, de a második felét már nem bírtam szuflával, így egész hétvégén punnyadt voltam, csak néhány kerékpáros tiszteletkörre futotta a városban. Michael heccelésére dupla távokat futok a Vondelparkban, merthogy készülünk a szeptemberi 16 km-es Dam-to-Damra. Annyit még összesen sem futottam versenyek során, de egyszer el kell kezdeni, amire a sík terep a legalkalmasabb.

Vasárnap takarítottam, de ha jól tudom, az még nem olimpiai sportág.

tíz nap mulatás

2007-06-05T19:38:00.000+01:00

Huhúúú, tíz tartalmas napról kellene írnom együltő helyemben, különben feledésbe merülnek. Megpróbálom tematikusan.

Először is: Pinkpop. Tipikus holland rendezvény: túlszervezve, túlszabályozva, nagyipari szórakoztatás az arctalan tömegeknek, minden sármot, egyéniséget nélkülözve. Mindezek ellenére megérte elmenni, mert hihetetlenül jó volt a zenei felhozatal, fantasztikusan szólt mindegyik színpad, a hangzásra tényleg semmi panaszom nem lehet, csak a hangulatra. Jellemző, hogy egy különvonattal még hajnalban vissza tudtunk jönni Amszterdamba (300 km), nehogy bárki elkéssen a munkából. A gond az, hogy a koncerteken kívül semmi nem történt, déltől este tízig, szigorúan egyórás váltásokban, megállás nélkül léptek fel az együttesek, majd mikor lement a nap, mindenki el lett zavarva, vissza a három kemping valmelyikébe. A büfében sem lehetett már egy búcsúsört inni, vagy ilyesmi. A kempingben is csak birkaként a kordonok, biztonságiak, szervezők, karszalagellenőrök, jegyellenőrök, rendőrök, vasutasok, pásztorok között terelt tömegek, de semmi Sziget-fíling. A csajozás/pasizás is úgy megy, hogy először azt kell kipuhatolni, vajon melyik kempingben szállt meg az illető, ugyanis mindenkit csak a sajátjába engednek be, hiába szövődik egy-egy spontán románc a koncertek alatt. Nem is a lángoló szenvedélyekről szóltak ezek a fellépések, inkább csak udvarias taps fogadta a legjobb együtteseket is, mivel tartani kellett a menetrendet, visszatapsolásra esély sem volt, akkor meg minek erőlködni, ugye?
Mely koncertek voltak rám legnagyobb hatással? Sok koncert, sokféle hangulat, de talán azok voltak a legjobbak, amelyek az idő rövidsége ellenére is maradandó élményt adtak. Ilyen volt például az örökmozgó Iggy Pop, akinek folyamatosan 3-4 ember leste minden lépését, hogy éppen mit dönt le, mit kell pakolni utána, aki először benyomult a tömegbe, majd felcibálta maga után a rajongóit, és a színpadon nyomtak egy hosszan elnyújtott "it's no fun to be alone" refrént. Aztán ilyen volt még a Muse, akik annyira gyönyörűen szóltak, olyan tökéletesen átjött minden egyes hang, hogy szinte sírtam örömömben. Rocktörténelem. :-) Vagy Macy Gray és a negyedórás ska-blokk! The Kooks is szenzációs volt. Meglepő módon, pont a tíz hosszú éve, nagy rajongással várt Smashing Pumpkins nem tudta azt az átütő élményt nyújtani, mint amire számítottam. Talán betudható annak, hogy ez az egy koncert kifejezetten szarul szólt, illetve a holland nap is érdeklődéssel várta, hogy elhangozzék az utolsó akkord, mielőtt lebukott volna az esőfelhők mögé.

Hajnalban vissza Amszterdamba, két nap pihenés, nem kevés munkával fűszerezve, majd betoppant hozzám Maszat a vendégeivel, hogy két napra tartalommal töltsék meg egyszerű életemet és otthonomat. Őket csak hallomásból ismertem, vagy még úgy sem, de nagy rajongásuk a Wilco együttes iránt előrevetítette, hogy remek társasághoz lesz szerencsém. Így is lett, csupa színes egyéniséget ismerhettem meg, és nem utolsósorban egy új kedvencet, a Wilcot.
A következő rocker-blogger találkozó a Lowlands Fesztiválon augusztusban esedékes.

Ja igen, az ezt megelőző napon voltam az Architecture In Helsinkin is, szintén a Paradisóban, szintén nagyon jó volt, de ez most több szót nem érdemel.

fröccsenjen az élet, hejj

2007-05-26T17:40:00.000+01:00

Lehet, hogy úgy fognak rám emlékezni, mint aki a fröccsöt meghonosította Amszterdamban. Azon most nem gondolkodom el, hogy erre büszke lehetek-e, vagy sem, de tény, hogy a legutóbbi borrel (eufém fogalmazással élve: céges ismerkedési est) alkalmával meguntam az egyébként kiváló minőségű helyi söröket és kértem egy pohár bort meg egy üveg szódavizet hozzá. Erre mindenki felkapta a fejét, először hitetlenkedve nézték, de a kötelező körbekóstoltatás után sorra nyittatták ki a buborékos vizeket és mindenki vadul mixelt. Nem tudom, hogy ennek tudható-e be az est végén az asztalon táncolás, de a hangulat valahogy a szokásosnál jobb volt. A következő piknikre hónom alatt egy ásványvizes palackkal érkeztem, az azt követő házibuliba pedig már sokan mások is. A tegnapi borrelen a pincérek már kérdés nélkül nyúltak a vízért. :-)

Persze a kisfröccsözés itt amolyan úri huncutság, mivel a kisüveges ásványvíz 2 euro, egy pohár bor (poharacska borocska) is legalább annyi, tehát ez a frissítő ital 4 euronál kezdődik. Ha jól emlékszem, annak idején az Aranycsengőben 14 forint volt ugyanez, de azóta eltelt 15 hosszú év és mi beléptünk az unióba. Kisfröccsöstül, Szallerestül.

spooky

2007-05-19T09:45:00.000+01:00

Az igazi Hollandiáról nem sokat tudok írni, mert nem ismerem. De tényleg, ennek a városnak, az itteni életvitelnek semmi köze az igazi holland mindennapokhoz, bár az is igaz, hogy nem kell messzire menni, csak kb. tíz kilométernyire, Zaandamba, hogy egy teljesen más világ táruljon az ember szeme elé. Szóval, a dolgok kezdenek furcsa fordulatot venni, amint kiteszi az ember a lábát Amszterdamból, bár abban sem vagyok biztos, hogy ez itt normális.
Múlt szerdán volt ez a bluesfesztivál, de nem is ez a lényeg, hanem hogy András szemszögéből láthattam kicsit ezt az országot, illetve olyan érdekességeket hallottam tőle, amiket esélyem sincs itt megtapasztalni. Ha lenne kedve, írhatna egy Zwolleblogot, ám attól tartok, abból nem sok jó sülne ki. Ahogy a franciák hitetlenkedve kérdezik a holland ebéd láttán: nothing with nothing!? Korábban panaszkodtam, hogy Amszterdamban nem lehet bármikor beesni egy étterembe, mert semmi nincs nyitva 5 előtt, illetve, hogy mindenhol turistaként bánnak velem, még véletlenül se vendégként. Nos, máshol étterem sincsen, vagy egyáltalán nem nyit ki pl. vasárnap/ünnepnap. Miért is nyitna ki? A hollandok délben makacsul szendvicset esznek, két darabban maximalizálva a hozzávalók számát. Szinte lenézik az embert, ha valamilyen meleg ételt hoz magának! Merthogy mindennek megvan a maga hagyománya, a bevett szokástól nem szabad eltérni! A XXI. században is azt kell enni, mint a reformáció korában.
Ha van is főtt étel, úgy kell elképzelni, mint a mercijelet: a tányéron egy kis háromszögnyi krumpli, kis háromszögnyi hús, kis háromszögnyi zöldség. Ráadásul, az otthon megszokottól eltérően, a hollandok nem azt mondják, hogy csirkét/sertést/pecsenyét/sonkát/ürüt/libamájat ettem, hanem csak a zöldséget mondják, abból már tudni lehet, milyen hússal volt tálalva. A krumpli mindig adott, csak a másik kettőt variálják, évszázadok alatt kialakult párosításban. Könnyen megeshet, hogy aki nem szereti a répát, az sosem fog csirkemellet enni. Valahogy így van ez, de nekem is csak mesélték. Mindenesetre, Hollandiában minden elképzelhető, és mindennek az ellenkezője is.

tadam

2007-05-15T22:07:00.000+01:00

Gondoltam, írok gyorsan valamit, ha már egyszer új dizájnra futotta az időmből. Telnek a munkás hétköznapjaim, a legérdekesebb események még mindig Budapesten esnek meg velem, de ez a blog másról szól. Jól elszaladt az idő, lassan letelik a kilencedik hónap is, ami a holland bürokratáknak pont elég volt, hogy az adókedvezményemről szóló döntést megszüljék. Nem kell kapkodni, nem kell stresszelni: ami jár, az jár, csak meg kell találni a megfelelő jogszabályt / könyvelőt / ügynökséget / orvost / ügyvédet / szponzort.

Eddig ez a leghosszabb külföldi tartózkodásom, egyben ez a legkevésbbé szimpatikus ország, ahol jártam. Félreértés ne essék, szeretek itt lenni, csak nehéz megnevezni az okokat. Talán a jóléttel együtt járó lustaság és nemtörődömség piszkálja a begyemet, illetve az, hogy itt sokkal nagyobb a kommersz kategória, én meg mindig válogatós voltam. Sosem szeretem, amit le akarnak nyomni a torkomon, viszont a saját ízlésemnek megfelelőt nehéz megtalálni ebben a nagy, lapos országban. Na jó, fogyasztási cikkekből van minden, de kulturális fronton Budapest verhetetlen. Kíváncsi vagyok, ezt az álláspontomat tartom-e majd az egyhónapos Holland Festival, vagy a Pinkpop után. Ismerve az itteni szürkeállományt és szórakozási módokat, valószínűleg igen. Majd mindenről beszámolok, de előtte András invitálását elfogadva meghallgatok egy zwollei bluest.

Michael 5000

2007-05-03T23:14:00.000+01:00

Már régóta készülök írni arról az emberről, aki miatt megérte Amszterdamba jönni. Ha másért nem is. Kicsit a véletlen műve, hogy megismertem, mert éppen utolsó napját töltötte a cégnél, mikor a főnököm hirtelen felindulásból állást ajánlott neki.

Így történt, hogy a legnagyobb elme, akivel Amszterdamban találkoztam, éppen velem dolgozik. Itt nem véletlenül nem azt írtam, hogy nekem, pedig főállásban Michael adminisztrál nekem/helyettem, de ez nála csak amolyan megélhetési bűnözés, mert valójában ő egy még fel nem fedezett kortárs zeneszerző. Most éppen egy, a hip-hop és modern klasszikus zene határán egyensúlyozó, zenés-színházas-filmes darabon dolgozik, aminek szeptemberben lesz a bemutatója. Leginkább szponzorokat hajkurász két cigi között, vagy reklámfilmekhez zenét, gyerekkönyvbe mondókát ír, ha éppen nem a Taxidermiát nézi meg sokadszorra.

Hála neki, a holland mindennapok újra elviselhetővé váltak Éci hazaköltözése és a hosszú, hihetetlenül szar tél után. Nagy részben Michael felbukkanásának tudható be az is, hogy már nem Jacob parancsol a cégnél, hanem minden úgy van, ahogy én mondom, különben ő kér elnézést. Ketten kellettünk, hogy betörjük a főnököt, persze a munkát továbbra is mi végezzük, de így sokkal elviselhetőbb. Meg szinte az összes érdekes ember, akit közelebbről megismertem, valahogy rajta keresztül, vagy neki köszönhetően jött a képbe.

A képről jut eszembe! Néha erősen elgondolkodom, hogy a taláromat végleg szögre kellene akasztanom és valami érdekeset, személyeset, maradandót alkotnom végre. Vagy legalább megpróbálni. Három éve volt egy filmötletem, csak azóta világgá szaladtak a főszereplők (köztük én is), és igazából Amszterdam, Hollandia elég ingerszegény egy környezet. Most mégis úgy érzem, hogy ideje leporolnom a forgatókönyvet, vagy hagynom, hogy egy újabb íródjon. Kaland az élet!

koninginnedag

2007-05-01T12:26:00.001+01:00

Hollandiában az a szokás, hogy az ünnepelt ajándékozza meg a vendégeket. Adódik a kérdés, hogy vajon mi történik a királynő születésnapján? Mire számíthatunk mi, egyszerű polgárok? Eddig úgy tudtam, ilyenkor nagy utcai mulatság van, meg bolhapiacozás, vidámság, kulturált szórakozás. Mondanom se kell, nem az lett belőle.

Odáig stimmelt pedig, hogy Koningennedag alkalmából mindenki narancsba öltözött és kacatokat árult, de a többi már csak mese. Valójában mindenki iszonyatosan berúgott és őrjöngött és szemetet zabált és szemétdombokat hagyott maga után. Minden ablakból, kávéházból, autóból, hajóból üvöltött a zene, pedig itt hétköznapokon is a kelleténél több a decibel. Az alkotóelemek adva voltak: tömeg, zene, kaja, pia, amiből fesztivált, karnevált, parádét, vagy legalább egy critical masst kellett volna gyúrni, de ami itt volt, az maga volt a káosz.

Mert vajon mi más ajándékot adhatna a királynő a szabályok országában, mint hogy egy napra behunyja a szemét. Reggel viszont mindenki frissen vasalt ruhában igyekszik a munkahelyére és nem marad utánuk más, csak a szemét.

hurrá

2007-04-24T10:21:00.000+01:00

Megjött a jegyem a Pinkpop dalfesztiválra!!!

Muse, The Smashing Pumpkins, Linkin Park, Evanescence, Snow Patrol, Arctic Monkeys, Marilyn Manson, KoЯn, Scissor Sisters, Dave Matthews Band, lostprophets, Good Charlotte, Razorlight, The Kooks, 30 Seconds to Mars, Iggy Pop, Within Temptation, Wolfmother, Stone Sour, The Magic Numbers, Maxïmo Park, The Fratellis, Wir sind Helden, Macy Gray, Amy Winehouse, Gogol Bordello, Paolo Nutini, Maria Mena, Juliette & The Licks, Gabriel Rios, Goose, The Noisettes, Ilse DeLange, Ozark Henry, Five O'Clock Heroes, C-Mon & Kypski, Stevie Ann, The Nightwatchman, Viberider

nyelvleckécske

2007-03-24T20:09:00.000Z

A boltban fizetek a kártyácskámmal (kaartje), majd zacskócskába (zakje) teszik az árut és megkérdezik, kérem-e a blokkocskát (bontje). Köszönöm, nem. A kocsmában leginkább csak söröcskét (biertje) kapni, és egyáltalán nem azért hívják így, mert pohárral mérik. Itt ez a szokás, meg a három puszi.

Legmagasabb szinten a szemközti tinidiszkó műveli a becézgetést: nemes holland egyszerűséggel, egy hatalmas szív mellé biggyesztett "-tje", vagyis "-cske" a neve.
Hartje - szívecske.

Beszarásocska!

Zuiderbad

2007-03-16T14:11:00.000Z

Szallerdam titkos szegletei 4. rész

A nagy múzeumok mellett megbújik egy régi uszoda, amelyet még a helybéliek is alig ismernek. Ugyan közvetlenül a Rijksmuseum mellett van, de mégsem jár erre senki, a múzeumra kíváncsi tömegek pedig úgysem hordanak magukkal törölközőt. Másra nem is lenne szükség, mert pl. vasárnap délutánonként meztelen úszás van. Amúgy a nyitvatartás elég kaotikus, naponta többször bezár-kinyit a fürdő, ha éppen fogad is látogatókat, mindig valamilyen foglalkozás, oktatás, edzés, vagy meztelenkedés van, sosem lehet tudni, éppen mibe csöppen bele az ember.

Érdekes még, hogy eredetileg nem is uszodának épült, hanem .......... kerékpár-sulinak. Ez volt az első ilyen jellegű, fedett intézmény, ám hamarosan csődbe ment. Az új tulajdonos átépíttette az épületet, ami 1912-ben már uszodaként nyitotta meg kapuit. A fürdőt az akkori legmodernebb technológiával szerelték fel, úgymint központi fűtés, villanyvilágítás, hétlépcsős vízszűrő (még ma is működik), de nem tudták elrejteni, hogy nem ez az eredeti rendeltetése a csarnoknak.

Jong, a hentes

2007-03-12T13:48:00.000Z

Szallerdam titkos szegletei 3. rész

Talán említettem már, hogy a holland barbárok még nem ismerkedtek meg a főtt ételek elkészítésének misztikus tudományával, ezért sanyarú testünket többnyire szendvicsekkel tartjuk életben. Nem mondom, hogy rossz a választék, de fél év után azért rá lehet unni a fantáziátlan vaj-sonka-sajt-paradicsom-alapú alkotásokra. Nagy szerencse, hogy egyik kollégám elvitt Jonghoz, a henteshez, aki a lehető legmagasabb szinten űzi a gasztronómiát. Túlzás nélkül, nála lehet kapni a város legjobb szendvicseit, pedig az utcáról csak egy nagy húsospultot látni.

Ha valaki beljebb merészkedik, a hátsó traktusban megtalálhatja a város legjobb alapanyagait, amelyekből jobbnál jobb kajákat készít Jong és családja. Ha valaki csirkehúsos szendvicset kér, a húst frissen sütik hozzá, a kenyeret helyben készítik, de van náluk frissen facsart narancslé, bio élelmiszerek, szószok, lekvárok, borok, fűszerek.

Minden sokkal ízletesebb itt, mint a láncáruházakban, legyen az egy főttkolbászos-mézes-mustáros szendvics, vagy az én nagy kedvencem a friss mozzarellás zsemle pestóval, rukolával, szárított paradicsommal és fenyőmaggal. Igen, ezt egy hentes készíti. :-) Mellesleg bármelyik amszterdami pincér vehetne tőle kiszolgálási leckéket.

Utrechtsestraat 37. Csütörtökön zárva.

gondolom

2007-03-02T17:08:00.000Z

Az jutott eszembe a minap, hogy vajon hogy lehet az, hogy másfél évet késtem a 2005-ös nyaralás videójával, míg a munkahelyen mindig mindennel igyekszem határidőre elkészülni (nagyjából). Nem fordítva kellene? Velem van a baj? Aztán olvastam Macskáék legutóbbi beszámolóját, és feltűnt, hogy ők is mindaddig "dolgoznak", amíg tartják a menetrendet, és csak onnantól nyaralnak, mikor eltérnek attól. Mehetnékem van.

egyéjszakás kaland

2007-01-23T17:12:00.000Z

A tévécsatornák kínálata finoman szólva is gyenge. Hiába van az a rengeteg adó, a heti egy amerikai sikerfilmmel és a reklámok közötti sorozatdömpinggel (C.S.I. E:R House Desperate Housewifes N.C.I.S. Lost 24 stb - ismerős, ugye?) nem igazán nyertek meg maguknak.

Szerencsére, érkezésem után egyből rábukkantam a Cult Videotheekre, a város legjobb kölcsönzőjére. De tényleg. Sajnos a legelső kikölcsönzött film után sehogy sem akart összejönni a második alkalom, de aztán beindult a gépezet. Rögtön szemet szúrt, hogy mennyi gyöngyszemet rejtenek a polcok, amelyekért érdemes ezt a kis kitérőt megtenni: David Lynch-, vagy Greenaway-összes, japán horror, manga, videoklip gyűjtemények, klasszikus zombi-trash-pornó ritkaságok, némafilmek, és még sorolhatnám. Műfajok, rendezők, színészek, országok, és időrend szerint rendszerezve és mindegyikből van angol feliratos verzió is, ami errefelé egyáltalán nem jellemző.

Gondosan válogatott magyar filmeket is lehet itt találni, tegnap például a kedvencem nézett velem farkasszemet a kirakatból (megjegyzem, otthon még nem is kapható). Ennél többet már tényleg nem tehetnének, hogy visszajárjak ide. :-)

mintaholland

2007-01-22T13:43:00.000Z

Otthon az életveszély sem tudott visszatartani a bicajozástól, főleg nem a szabálytalankodástól, csak hogy nyerjek egy-két percet. Itt meg szépen türelmesen megvárom, míg zöldre vált a lámpa, vagy elengedem az autóst, ha már nagyon beszorult a sok bringás közé. Meg kell mondjam, kilógok a sorból.
Más téren viszont kénytelen vagyok követni a helyi szokásokat, ha nem akarok szívni. Az éttermek például nem nyitnak ki délben, csak ötkor, úgyhogy nem érdemes hétvégén ebéddel próbálkozni, be kell érni a szendviccsel. Szintén nem érdemes odamenni egy szórakozóhelyre elővételes jegy nélkül, mert akkor tuti, hogy kimaradok. Aztán hiába van elővételes jegyem, ha nincs tagsági kártyám, ugyanúgy sorba kell állni, de akkor legalább beengednek. Ha nincs két hónapra előre jegyem, akkor ne is akarjak szórakozni. Nulla spontaneitás engedélyezve. Ma is végignéztem azt a 10 koncertet, ami érdekelt volna a következő három hónapban, de szinte mindegyik uitverkocht.
Ennek megfelelően vettem jegyet arra, amire még volt, március 18-ra. Még nem tudom, akkor is lesz-e majd kedvem szórakozni, de a lehetőséget jó előre megteremtettem, mint a mintahollandok.

csináld magad

2007-01-13T22:00:00.000Z

Ma végre összehoztam az internetet a (már nem is olyan) új albiban. Kaptam egy passzwördöt és egy doe-het-zelf csomagot, amiben gyakorlatilag csak a kábelek és a csatlakozók voltak, de hogy szoftveresen mit kell beállítani, arról sehol semmi infó. A szolgáltatóm weboldalának egy titkos bugyrában megtaláltam a létfontosságú adatokat (PPPoA, VC-Mux, VPI=8 VCI=48), de hogy idáig egyáltalán eljussak, két jelentős problémával is meg kellett küzdenem:
1) az egész webszájt hollandul van,
2) amíg nincs beállítva a modemem, addig nem tudok csatlakozni az internetre, hogy elolvassam a modembeállításokat.

A jelek szerint sikerrel jártam. Most értettem meg, mit is jelent a doe-het-zelf.

otthon

2006-12-23T20:12:00.000Z

Budapesten jártam konzumturistát játszani. Vettem sok cédét, dvd-t, könyvet, újságokat, voltam moziban, múzeumban, koncerten. Ittam kávét a Sarkban, Szimplában, a Két Szerecsenben, Kultiplexben, Gödörben, mindenfelé az ismerős arcokat kerestem, de alig találtam. Kivétel a hajó, mert ott sok ex-nokiással találkoztam. Jó volt látni őket, jó volt újra híg söröket inni, vágni a cigifüstöt, hagyni, hogy rámtukmálják a drágább sört és elfelejtsék a visszajárót. Kicsinyes játékok, de most az egyszer nem bosszantott.

Budapest büdös és koszos, a világ leghosszabb villamosa nem akaródzik jönni, de járnak helyette a belvárosnéző kamionok, a körutat sztrádaként használó, zebránál sem lassító autósok. Tolakodnak a gyalogok, lépten-nyomom koldusok szólítanak le, szemét és kutyaszar a járda közepén, mindenfelé szürke házak és hozzá illő szürkébe öltözött emberek. Ez így szarul hangzik, pedig bírom Budapestet, azt nevezem az otthonomnak, mégha éppen nincs is hova hazamenni. Éppen ezért nézem kritikusan ezeket a dolgokat, amiket szinte már elfelejtettem innen a távolból. Láttam egy-két pozitív változást is, inkább apróságokat, de azért meglepett, mennyit tud változni, fejlődni egy város néhány hónap alatt.

Az egyhetes túlélőtábor után megint vissza az esőbe, szélbe, hangorkánba. Szilveszter A’damban. Kíváncsian várom, mit hoz az idei kötelező party, miben lesz más, mint amit eddig láttam.

Amúgy már egy hete megtettem a magam újévi fogadalmait, amit most gyorsan le is írok, nehogy elfelejtsem. Tehát:

h.k.e.u.
é.j.l.
sz.ú.b.
m.a.f
m.n.ü.

cukormáz

2006-12-15T17:19:00.000Z

Sokáig nem írtam semmit, pedig egyre többet látok. Ahogy fokozatosan lepergett Amszterdamról az elsőre megtapasztalt cukormáz, lassan megtanultam nem turistaként nézni a dolgokat és már lassabban telnek be a lapok a blogfüzetben meg a nagy képeskönyvben. Azért szerencsére nem fogytak el a látni-, tenni, és átélnivalók, csak kisebb már a bizsergés, mint a legelején, kisebb a késztetés, hogy világgá kürtöljem.

Rengeteg dolgot láttunk, a sok otthonülős nap után is azt kell mondjam, hogy több mindenre jutott idő, mint otthon, talán színesebb és változatosabb is a program, mint Budapesten volt. Viszont hiányoznak a megszokott apróságok, budapesti hangulatok, de nem vészes. Éci van rosszabb helyzetben, mert a nap nagyrészét egyedül tölti, míg én a cégtulajdonosok malmára hajtom a szelet. Azt ennyi idő elteltével is látom már, hogy nem a hollandok a legérdekesebbek Hollandiában, nehéz, szinte lehetetlen velük megtalálni a közös hangot, mintha nem is lenne nekik. Pedig András éppen azt mondta, hogy egy rugóra járnak, mindig mindent mindenki ugyanúgy, ugyanakkor. Na, ezt otthon is utáltam, és már látom is egy-két jelét Amszterdamban, de azért ez mégis inkább egy vidámpark, nem valósághű leképezése Hollandiának. Remekül megvagyok a lengyel-német-szlovák kollégákkal, és december 1-től végre a magyar csapat is kétfősre duzzadt! Ezzel egyidőben, Éci kedvenc barátnője elhagyta a várost, hogy az ő hangulatváltozása az enyémet tökéletesen ellensúlyohassa.

A cégnél már kialalkult a dolgoknak egyfajta rendje, átláthatósága, lettek új kollágáim, ha nem is az a kedvemcem, akit éppenséggel a főnökömmé avattak, mégis jobb ez így, mint a Nokiánál egymagamban. A napi rutin azért még nem vált napi unalommá, csak néha kellett színlelnem a munkát a főnök előtt. Sokszor felmerül a meddig, hogyan, miként kérdéskör, de nehéz megválaszolni. Irigylem azokat, akik csak most érkeztek, vagy csak látogatóba jönnek, hogy annyira bele tudják élni magukat a sok újdonságba, hogy nem a valósághű képet látják! Néha kicsit megkapargatom a felszínt, de nem akarom elrontani az örömüket.

Azért egy sztorit elmesélek. Éci ismerősének ajánlottak egy magyar asztalos szakit, akiről hamarosan kiderült, hogy valójában ács, és otthonosabban mozog a tetőn, mint a tetőtérben. De nem is ez volt vele a legnagyobb gond. Miután sietve távozott, otthagyott a szétszórt szerszámok között egy doboz cukorkát, amit a négyéves kislány bármikor megkóstolhatott volna. Szerencséjükre, az apuka idejében kapcsolt, hogy a dobozban speed van és nem m&m, így egy bazi nagy kiabálással megúszták a kalandot, bazi nagy sírás helyett.

THC free

2006-12-13T14:47:00.000Z

Ma reggelre betörtek a szemközti tejbárba és elvittek egy hemp nyalókát (cukor + zöld festék + aroma). Néha még feltűnik egy-egy balhésabb konzumturista, de igazából téli álomhoz készülődik a város, nincs sor a múzeumok előtt, senki nem állít meg, hogy merre talál egy kaffísopot, senki nem ordibál éjfélkor az ablakunk alatt. Amolyan vihar előtti csend van.

Napok óta csak az új Kaukázus albumot hallgatom. Arról szól, amit itt is látok magam körül, meg amerre tart a világ. Kicsit személytelen, kicsit pazarló, kicsit nemtörődöm, kicsit céltalan, kicsit értelmetlen irányba. A jólét egy nagy kirakat és az emberek vevők rá.

makadám

2006-11-26T20:33:00.000Z

Reggelente az ablakunk alatt, a terasz keskeny korlátján ül a szomszéd macskája és csukott szemmel élvezi az első reggeli napsugarakat. Ez az egy hamar feltűnt, de a többit csak sokára vettem észre, pedig a macskák ellepték egész Amszterdamot. Nem olyan látványosan, mint egy müzikelben, inkább csak észrevétlenül, mint a lábunk alatt a macskakő. Otthonosan sétálnak az utcákon, őrködnek a házak bejáratánál, felmásznak a leparkolt robogó nyergébe, a konyhaasztalon ülve várják a vacsorát, a cédéboltban a világzenei polcon alszanak, vagy a kocsmában a bárpulton dorombolnak. Mindig megmutatják magukat a legváratlanabb helyeken, de ha keresem őket egy fotó kedvéért, tutira nem tűnik fel egy sem. A bujócska mesterei ők és ez ideális terep számukra. Macskadám. :-)

bringákról még

2006-11-10T15:06:00.000Z

Újabb tapasztalatokkal lettem gazdagabb bringaügyben, ám nem mondhatnám, hogy örülök neki.
Egy sima defekttel kezdtem a hetet. Ragasztás 7.50, de az enyém cserére szorult, potom 15 euróért. Eddig rendben is lenne, ez mindennapos eset az üvegszilánkkal borított amszterdami utakon. Szerdán viszont elnéztem egy kanyart, aminek köszönhetően buktam néhány küllőt az első keréken, illetve nagy ívben meghajlott az egész felni, hogy tolni se tudtam a bicajt. A szerelő egyből mondta, hogy ez bizony csere lesz, a kerék 90 euro, de lehet, hogy nincs is nekik ehhez a régi bringához való. Ez még nem is a Gazelle, hanem a noname verzió lett volna. Főnökkel konzultálva kiszámoltuk, hogy ha megtartjuk az én dobfékemet középről, akkor új küllők, új felni plusz munkadíj meglesz 75 euróból, másnap este jöhetek érte. Volt még egy izzócserém is, de azt már nem is számolom.
Közben Éci bejelentette, hogy ellopták a bicaját, amit pont azért hoztam el a vasútról, hogy biztonságban tudhassuk. Kiderült, hogy nem csak a bicajt vitték el, hanem az egész tárolót mindenestől. Állítólag a közterületesek kitettek rá valami figyelmeztetésfélét, de én kurvára nem figyeltem a sötétben, hogy hova zárom a gépet. Egy tizesért visszakapjuk a világ végén levő telepükön, de gyanítom, hogy levágták a lakatot is róla. Kíváncsian várom a folytatást...

És a folytatás: újabb defekt. :-)

bicaj update

2006-11-03T10:02:00.000Z

Annyit azért hozzátennék a bicajosparadicsom-elmélethez, hogy a rendőrök elég gyakran ellepik az utakat és kiemelik a szabálytalankodó bringásokat egy-egy 30 euros csekk erejéig. Nincs lámpád? 30 euro. Átmész a piroson? 30 euro. Járdázol? 30 euro. Ül valaki a csomagtartón? 30 euro.

750 féle

2006-10-23T10:13:00.000+01:00

Nem messze tőlünk egy bár, bejáratánál szégyenlősen megbújik egy tábla, rajta krétával írt felirat:
...
Whisky kapható.

GYIK

2006-10-19T15:03:00.000+01:00

Kicsit olyan ez a blogírás, mintha zártkörű felmérést végeznék. Amint leléptem, kiderült ugyanis, hogy az ismerősök többsége munkahelyet akar váltani, sokan külföldre, néhányan éppen Hollandiába, egyesek pedig éppen ehhez a céghez igyekeznek. :)
Összeírtam eddigi tapasztalataimat, de ezek alapján úgysem lehet kiötölni, hogy megéri-e idejönni. Nekem igen.

- mérnököknek évi 35-40-45 ezer euro a normál fizetésük, ennél magasabb jónak számít
- 92 százalékát 12 havi egyenlő részletben, a maradék nyolcat pedig tavasszal adómentes üdülési juttatásként fizetik
- jóval kevesebbet kell adózni, mint otthon, a bruttónak kb. kétharmada a nettó fizetés
- ebből kell még a TB-t fizetni, a legalapabb biztosítás is 80 euro/hó
(nincs benne fogorvos, sportorvos, szemészet, nőgyógyász, szabadon választott orvos/kórház, vagy hosszabb ellátás, de tartalmaz évi egyszeri orvosi vizsgálatot, kb. ami a jogsihoz kell)
- majdnem teljeskörű biztosítás legalább 150 euro/hó, de visszatéritik egy részét, ha bizonyos szolgáltatásokat nem vett igénybe az ember (ha jobban belegondolok, otthon is simán levontak ennyit a fizetésemből)
- albérlet meglehetősen drága, a város legszélén, a reptérnél 600-700 eurótól kezdődik (kb. 70 m2), belvárosban a fele akkora lakás is egy ezres
- van valami helyi adó is, amit az ember nyakába varrnak, reszivel együtt 150-200 eurót lehet számolni havonta
- kajára oda kell figyelni, és akkor nem több, mint otthon, bár sose számoltam, úgyhogy nem tudom
- szórakozás sokkal drágább (mozi, múzeum, kocsma, étterem, koncert, utazás), de vannak jó megoldások
- éves múzeumbérlet 30 euró, minden állami múzeumba ingyenes belépést biztosít
- 40 euróért van egyéves vasúti kártya, amivel féláron utazhat max. 3 ember
- pohár sör 2-2.50, boltban is minimum 50-80 cent a félliteres
- havonta egyszer céges berúgás
- Amsterdam-Hága vonatjegy 18.50, de Amszterdam-Brüsszel 5 eurótól, London 9-től az Eurolinesszal, és van rengeteg légitársaság is, úgyhogy legutóbb Budapestre 5300 forintért vettünk jegyeket
- autófenntartást, benzint nem tudom, nálunk 3.40 egy óra parkolás
- 20 Mbites internet telefonnal 30 euro/hó, összes belföldi vezetékes szám ingyen hívható. UPC 3Mbit + TV + telefon szintén 30 eurótól
- mobiltelefonok ingyen vagy nagyon olcsón a sok szolgáltató miatt
- percdíjak kb. mint otthon, de rengeteg féle díjszabás van, még nem látom át
- céges telefont nem használhatom szabadon, minden hónap végén a részletes számlán be kell jelölni a privát hívásokat, amit levonnak a fizetésből
- mindenki önadózó, szükség lesz majd egy könyvelőre
- külföldi dolgozónak igényelhet a cég adókedvezményt, amivel a fizetés 30 százaléka adómentes. ez havi 300-400 euro plusszot jelenthet
- költözési költségekre adómentes támogatásként az éves bruttó 8%-a jár, amint bejelentkeztem az itteni címre
- évi 20 szabadnap mindenkinek, de nálunk 25
- az egyösszegű üdülési támogatást már említettem
- céges termékekre 20 százalék kedvezmény
- ha 10 óráig nem szól be az ember, hogy mi a pálya, pl. másnapos, akkor kapásból fizetésnélküli szabadságnak számolják azt a napot
- betegszabi esetén is az első két nap fizetésnélküli, csak azután fizet a biztosító
- azt hiszem, a bejárósoknak jár a céges bérlet
- új kerékpár áfája levonható az adóból, ami egyszerűbb rendszer, mint otthon az egészségpénztár
- nincs konditerem, szauna, zuhanyzó a cégnél, de az éves fitnesszbérletet támogatják
- nincs menza sem, mindenki hozza otthonról, vagy vesz valami junk kaját az utcán, vagy nem is ebédel (meg lehet szokni)
- jó a levegő, nekem már ezért megérte

hajósok

2006-10-18T14:29:00.000+01:00

Hétfőn állásinterjúra volt hivatalos, így a hétvégét nálunk töltötte Joe. Érdekes dolgokat produkál az élet, mert hajdan ő vitt a Nokiához, én meg idelopom őt magam után. Sokan érdeklődtek, hogyan is van ez a külföldi, illetve pontosabban holland munkásélet, merre kell nézelődni, mire kell számítani, milyenek itt a körülmények. Jellemző, hogy Joe meg sem várva a választ, megnézte magának a lehetőségeket. Azt mondta, ez egy sokismeretlenes egyenlet, és teljesen igaza is van, nem lehet simán a forintokat az eurók mellé tenni és megnézni, melyik fénylik jobban. De erről bővebben majd egy másik cikkben.
Szintén hétvégén járt erre nagybátyám, aki egy német hajón dolgozik és éppen volt egy szabadnapja. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi év hajózás után még alig járt Amszterdam belvárosában! Igaz is, itt akkora dokkok vannak, hogy onnan bejutni is sokszor egy egész napos túra lenne, a kikötő maga pedig egy külön város.
Amszterdam a hajózásnak és a kereskedelemnek köszönheti a létét és gazdagságát, ami a mai napig meghatározó minden téren. Az egész úgy kezdődött, hogy az utrechti püspök, elismerve a helyi emberek mocsárlecsapolási erőfeszítéseit, vámmentességet adott az Amszterdamon át behozott árukra, ami miatt rövid idő elteltével ide koncentrálódott minden hajóforgalom és elkezdett ömleni a pénz. Ezzel együtt a jómódú polgárok is idetelepültek, elkezdtek épülni a grachtok, kialakult a régi városmag. Jöttek a munkások is, a hajóácsok, a kátrányozók, a matrózok, a menekültek, a papok és egyre több és több lakásra volt szükség. A háztulajdonosok aszerint adóztak, hogy a homlokzat mekkora szakaszt foglal el a grachton, ami miatt a házak egyre keskenyebbre és magasabbra épültek, kivéve a nagyon tehetősekét. Amit nagyra értékelek, hogy már a kezdetektől nagyon fejlett szociális rendszer, nagyfokú tolerancia és a művészetek pártolása jellemezi a várost (csak a reformáció, a világháborúk, majd a drogkereskedők köptek bele a levesbe néha). A nagy jövés-menésben itt mindenki megtalálja a maga helyét.

1017PZ

2006-10-12T11:35:00.000+01:00

Múlt héten megvolt a villámlátogatás Budapesten és a nagy költözés, családegyesítés. Écivel rohamtempóban pakoltunk, vásároltunk, veszekedtünk, szervezkedtünk, tényleg nem kívánom senkinek ezt a két napot, ezt a totális felfordulást! Pár évi itt-ottlakás után imádtam ezt az igazi, saját otthont, amit most teljesen ki kellett üríteni és idegeneknek átadni, hogy aztán 1400 km-rel odébb tiszta lappal induljunk. Pénteken ötre tűztük ki az indulást, de amikor végre minden dobozba került, egyre kevesebb esélyt láttunk arra, hogy beférjünk a kocsiba. Rengeteg dolgot így is otthon hagytunk, amit pedig magunkkal hoztunk, rakodóhelyek hiányában nem tudtuk hova rakni, csak szétterítettük és kerülgettük. Minden szabad percben bútorösszeszerelés, rendezkedés, otthonteremtés volt a program. Mostanra kezd már kinézni valahogy az új otthon, így nem fúrógéppel a kezemben kell töltenem az estéket. Még messze nem végleges, de azt hiszem, remek munkát végeztünk, minden kis sarkot kihasználtunk, anélkül, hogy túlzsúfolttá vált volna a lakás. Mikor Éci először belépett, majdnem sírva fakadt, hogy milyen kicsi itt minden. Kezemmel elérem a plafont, hosszában-keresztben is csak néhány lépés a nappali, pedig amszterdami viszonylatban ez is nagynak számít.

Közvetlenül a bejárat mellett található a Rookies Coffeeshop, ahonnan mindenféle illatok szállnak a mi lépcsőházunknak nevezett lyukba. Nagyokat köszönünk egymásnak az egyik felszolgálóval, de eddig ennyiben ki is merült az ismeretség. Pár méter múlva a Tatanka Smartshopban lehet kapni az igazi kuriózumokat, amelyek beszerzése otthon nagyobb nehézségekbe ütközne. Az árlistáról majd töltök fel egy fotót. Jut eszembe, Anyukámnak kb. egy hónap alatt esett csak le, mennyi minden legális itt Amszterdamban és érdekes módon, nem a kurvázás miatt aggódott...
Visszatérve a lakásra, a másik oldalon egy félig arab, félig kínai büfé található, az Oma Falafel. A névadó-üzletvezető asszony igazi neve Jacqueline, amit nehezen tudok a ferde szemével összeegyeztetni. Az állandóan változó, többnyire random nyitvatartást az átlagosnál magasabb árakkal próbálják kompenzálni, úgyhogy nem érzek semmi késztetést, hogy rendszeresen betérjek hozzájuk. Abban az irányban az egész környék amúgy is egy igazi túristacsalogató- és étkeztető-negyed, ahol a különféle nemzetek éttermei, kocsmák, klubok és tini-diszkók neonfényei váltakoznak. Mi pont a határán vagyunk ennek a leidsepleini szórakoztató övezetnek, és a másik irányba elindulva relatív nyugalom fogad. Még megemlíteném a szemközti két kopasz fickót, akik egy forgalmas fodrászatot üzemeltetnek, de nyitáskor mindig az utcai padon kávéznak, meditálnak, mikor reggelente munkába indulok (illetve mikor késésben vagyok).
Tőlünk egy-két perces sétával elérhető a híres Albert Cuyp piac friss hallal, zöldséggel-gyümölccsel, kínai kacattal, míg a csendesebb részen mindenféle régiségkereskedők, szemközt a Vondelpark, kicsit balra egy apró uszoda, jobbra a Museumplein, meg a nagy áruházláncok. Megint csak be kell látom, hogy itt sokkal kisebbek a távolságok, mint Budapesten. Jó itt.

álmodom

2006-10-03T11:46:00.000+01:00

Nem mondok vele újat, de a bicajozás Amszterdamban tényleg olyan, mint egy álom. Nem csak a mindent behálózó kerékpárutak miatt, hanem mert mindig a bicajosnak van elsőbbsége, ha piros a lámpa, akkor is. Teljesen elkényelmesedtem, mióta nem akarnak megölni az autósok. Ezt az egyet nehéz megszokni, egy kicsit még hiányzik az állandó budapesti dzsungelharc. Itt csak a parkolóhelyekért kell küzdeni a kerékpártárolóknál, pedig nem kispályáznak, a főpályaudvaron is van egy háromemeletes.

Akit bővebben érdekel a téma, olvassa el ezeket:

Holland kerékpáros paradicsom I
Holland kerékpáros paradicsom II

első látogatók

2006-10-02T13:37:00.000+01:00

Azon kívül, mikor részegen beletöröltem a Radiohead koncertbe, nem is bénáztam még ennyit a kamerával, mint most hétvégén. Lementünk a tengerpartra Attiláékkal, magabiztosan a nyakamba akasztottam a fényképezőt, hogy a célnál derüljön ki, az aksija nincs is feltöltve, a töltője pedig bent az irodában. Bekapcsoláskor egyből kellett nyomni a gombot, különben kikapcsolt, mire céloztam volna. Másik oldalról nézve, már régen csináltam ennyire spontán fotókat.

Tetszik ez a házigazdásdi, már rám fért a jó társaság, meg egy kis magyar szöveget hallani. Persze hozzá kell tennem, hogy Attiláék sokszor mondat közben váltanak angol-német-francia-holland-magyar között, de ennek van valami amszterdami fílingje. Annétól megtanultam néhány holland trükköt, már azt is ki tudom ejteni, hogy Herensgracth. Az a trükkje, hogy nem ott és nem úgy kell kell hörögni, ahogy elsőre gondolná az ember, vagyis nem csak ott, nem csak úgy és egy kicsit erősebben, kicsit hosszabban, kicsit gátlástalanabbul. Érthető? Azt hiszem, jól el leszek ezzel a nyelvvel, gyakorlás közben a térdemet csapkodom majd a sok röhögéstől. :-)

Elkezdtük a lakást is berendezni gondolatban, de a legjobb az lesz, ha találomra kitépek egy lapot az IKEA katalógusból, mert különben sosem áll össze a végleges verzió. Kissé nehezíti a dolgot, hogy a "lépcsőház" mindössze 60 centi széles és a meredeksége miatt csak maximum 90 centi magas dolgokat lehet felcibálni. Tehát a 140 széles ágybetét csak az ablakon keresztül fér majd be, de ott is neccesen.

A vendégségről még annyit, hogy lassan kreálnom kell egy nyilvános naptárat, mert (szerencsére) mindenki jönne hozzánk, de egyszerre csak két ember fér el. Bejegyezzük majd, mikor szabad a szőnyeg a nappaliban, mikor nem vagyunk otthon, mikor nem fogadunk vendégeket, ilyesmi...

büdös a szám

2006-09-29T16:50:00.000+01:00

Tegnap Londonban voltam és a legrosszabb arcát mutatta. Részben annak is köszönhető, hogy teljesen megszoktam már az emberi léptékű Amszterdamot, de inkább annak, hogy ezúttal belefutottam minden szarba, amit Londonról hallani lehetett. Reggeli és esti tömegnyomor a metrón, leizzadás, mire az irodába értem, délután eső, majd lerohadt alattam a vonat, ma reggel pedig elkobozták a fogkrémemet, nehogy felrobbantsam vele a repülőt.

Rohanok, mert itt vannak Ál Misiék.

bérelj szobát, fess a falára egy képet

2006-09-27T14:45:00.000+01:00

Múlt héten megnéztem jónéhány albérletet, árban nagyjából mind egyforma volt, csak méret, elhelyezkedés, felszereltség, állapot tekintetében volt némi különbség. Vidékre semmiképpen nem akartam költözni, itt a városban pedig mindegyik lakás kurva drága, még holland viszonylatban is, olcsóbb környéken pont nincsen kis lakás, hanem egy nagyobbat adnak ugyanannyiért. Megemlíteném, hogy még nem kaptam fizetést és ki kellett köhögni egyhavi lakbért, két hónap kauciót és a közvetítő borsos jutalékát. Nem egyszerű manapság a világjárók helyzete! Először akartam tartani egy ügydöntő népszavazást itt a blogon, de nagyon felpörögtek az események és elintéztem mindent, mielőtt hozzáértem volna a billentyűzethez.

Szóval, ugrott a kétszintes, két teraszos, két vécés kéró az egyik külső kerületben, szintén kilőve a teljesen berendezett piroslámpás negyedbeli lepukkant lakás, illetve a kiskertes, kocsibeállós, központhoz közeli is. Sokáig versenyben volt a szobabérléses alternatíva, ahol gyakorlatilag kap egy ágyat az ember, és a spórolt pénzből nekiáll sörözni a lakótársakkal.

Végül egy ősrégi belvárosi lakás mellett döntöttem, ami gyönyörűen fel lett újítva, nagyon barátságos kis lak, nappali, konyha, hálószoba, fürdőszoba, aztán kész. A lakásban nincs bútor, nincs vendégszoba, se tetőterasz, se parkoló a ház előtt, de minden egy köpésre van és úgy lakjuk be, ahogy nekünk tetszik. Éci már neki is állt a belsőépítésnek, én meg hordom át a cuccokat a másik lakásból. A lépcsőház olyan keskeny és alacsony, hogy szerintem a bőröndöm is alig fog elférni, a bútorokat pedig az ablakon át kell majd beadogatni a második emeletre. Jó móka lesz, már alig várom! :-)

Egy hétig hálózsákban alszom az üres lakásban, aztán hazaugrok a maradék cuccokért és Éciért, hogy bepótoljuk végre ezt a hat hetet! Addig is csókolok mindenkit!

holland bürokrácia

2006-09-18T11:18:00.000+01:00

Azért itt sem mennek olyan simán a dolgok, mint elsőre tűnt. Most jött egy levél a bevándorlási hivataltól, hogy nem kapták meg a munkaszerződésemet és addig nincs munkavállalási engedélyem. Amit kaptak, az szerintük csak az ajánlatom, ami augusztus 15-ig volt érvényes, én meg 28-án kezdtem, tehát nem stimmel. Ami ebből igaz, hogy a tízoldalas szerződésben szerepelt, hogy augusztus 15-ig kell visszaigazolnom, elfogadom-e az állást, illetve jeleznem, hogy mikor tudok munkába állni. Augusztus 2-án aláírtam és postáztam a szerződést, a kezdőnapot pedig 28-ra tűztük ki, tehát minden ok. Vagy nem értenek angolul, vagy nem tudnak különbséget tenni a két dátum között, vagy ennyire ráérnek levelezgetni. Na, majd utánajárok.

Cronenberg és ArtOlive

2006-09-16T12:50:00.000+01:00

A tegnap estém sűrűre sikeredett. Munka után megnéztem egy új fotókiállítást, itt a közeli "foam"-ban, majd átszeltem a várost, hogy odaérjek a David Cronenberg filmklubba. Vicces egy mozi volt, alatta konditerem, úgyhogy végig hallottuk a súlyok összekoccanását. A berendezés megvolt vagy ötven éves, az előadás késve indult, mert először nem volt hang. Piros műbőrrel bevont műanyagszékek, recsegő parketta, a bugyirózsaszín papírra nyomtatott jegyen pedig, mint régen a tombolaszelvényeken, egyetlen szám szerepelt. Az enyém a 483-as, pedig csak heten voltunk az előadáson. A film angolul ment, angol felirattal, egyébként nagyon tetszett. Ugyan most nem a horror volt a középpontban, mint más Cronenberg filmeknél, de azért a végére itt is eldurvultak a dolgok. Miután jól beparáztunk a filmen, az emeletről egy kivilágítatlan folyosón kellett lebotorkálni a kijárathoz, de az zárva volt, mivel a konditeremből már elmentek az erős emberek. Lassan kezdett pánikhangulat lenni, úgyhogy inkább visszabotorkáltam a mozigépészért, hogy ugyan engedjen már ki. Megúsztuk.

Ezután átmentem a közelben egy régi ipari csarnokba, ahol egy kiállítást nyitottak meg éppen, volt welcome drink, mindenféle fiatal tervezők és művészek alkotásai, a kisteremben üvöltött a retró és elektronikus zene keveréke, majdnem olyan volt, mint a Tűzraktér. Az ingyen piával kezdtek elfogyni a népek is, úgyhogy néhány kattintás után eljöttem haza. Azért még lefotóztam néhányszor a Magere Brugot is, abból sosem elég.

Van Gogh és Nemo

2006-09-16T12:08:00.000+01:00

Voltam művelődni múlt hétvégén is, péntekenként a Van Gogh Múzeum meghosszabbított nyitvatartással, koncertekkel kedveskedik, nekem meg van éves múzeumbérletem, így nem kerül semmibe. Ezúttal, az időszakos kiállításhoz kötődően, egy japán DJ játszott, majd volt egy táncelőadás, végül pedig egy, a tokiói hangulatok által ihletett jazzkoncert. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy senki nem a hagyományos módon játszott a hangszerén. A hárfás hölgy a hangolókulcsokkal verte a csavarokat, néha a húrokba tépett egyet, a nagybőgős is inkább csak dobolt, a klarinétos pedig hihetetlen átszellemült képpel fújt mindenfélét, csak dallamokat nem. Mindehhez még a fent említett DJ kevert a tokiói metróban felvett háttérzajokat. Tiszta tokikakiofónia!
Ezzel jó magasra tettem a mércét, úgyhogy másnap inkább a helyi csodák palotájába mentem, hogy megismerjem a fizika és a biológia rejtelmeit. A kiállítás profi volt, egytől-egyig minden interaktív módon volt bemutatva, hogy minden gyerek és felnőtt játszva tanuljon.

beépültem

2006-09-15T12:43:00.000+01:00

Ma délben, miközben a szendvicsemet majszoltam egy csatorna partján, szembesültem vele, hogy szinte teljesen beépültem már Amszterdamba. Felszippantott, mint egy nagy szivacs. Elúszott előttem percenként egy-egy városnéző hajó én meg úgy ültem ott, mint egy igazi hollandus. Vakuk villantak, kamerák vették, ahogy ebédelek a belvárosi házak között. Bicajjal is már egész ösztönösen veszem a kanyarokat, nem állok meg térképet böngészni, legfeljebb a sarki táblákra vetek egy-egy futó pillantást. Az utcán néha összeköszönünk a kollégákkal és nagy a késztetés, hogy a sarki kocsmárosnak is biccentsek reggelente, mikor munkába indulok. Nem sokáig voltam idegen.

Gazelle Primeur

2006-09-09T20:15:00.000+01:00

Megvan a bringa! 3-sebességes, agyváltós, felújított holland remekművet vettem. Elöl-hátul dobfék, amit egyszerre lehet üzemeltetni a fékkarral, akár félkézzel satuzni. Nem mai darab, úgyhogy talán nem lopják el. Van egy beépített zár a hátsó keréknél, de a biztonság kedvéért vettem egy túlsúlyos láncot is. Emelkedőn küzdöttem is rendesen, hogy lendületben tartsam ezt a sok vasat! Mondanom sem kell, Haarlemből hazafelé végig szembe fújt a szél, de az is csalóka, hogy az amúgy sík terepen, a várost átszelve folyton fel kell kaptatni valami kurva régi híd kurva nagy púpjára. Nyáron még röhögtünk az Écivel, hogy szinte nullára lassult mindenki az egyik hídon, aztán most én is csak tolom felfelé.

x x x

2006-09-08T09:16:00.000+01:00

Amszterdam címerében látható ez a három kereszt, amit ferdén rajzoltak fel, hogy kevesebb helyet foglaljon és ne sormintának nézzen ki. Azt is rebesgetik, hogy Szt. Andrást ilyen keresztre feszítették. A lényeg, hogy a három x, így együtt, a várost állandóan fenyegető veszélyeket jelölte, úgymint áradás - tűzvész - járvány, hogy az itt kikötő hajósok képben legyenek. Aztán, hogy a három figyelmeztető jel hogyan vált figyelemfelkeltő jellé, az már másik sztori, amire a pornómarketingesek tudják a választ.

telefonbetyár

2006-09-06T21:23:00.000+01:00

Nem is hiányzik a mobiltelefon, egyetlen nap alatt megszoktam a nélküle létet. Ugyan nálam van egy régi családi örökség, de se kredittel, se telefonszámokkal nincs feltöltve, rendre itthon is hagyom, úgyhogy az nem számít. Nevezzük el, mondjuk, ébresztőórának!
A cégnél nem kaptam még meg a telefonomat, sajátot nem tervezek venni, az utcán alig találni bedobós fülkét, úgyhogy mire újra lesz készülékem, szerintem már nem is fognak telefonálni az emberek egymásnak. Hagyományos értelemben.
Ugyan nem fér el a zsebemben, de jelenleg így oldom meg a kommunikációs egyenletet: laptop + WiFi + Yahoo! / Skype. A Bluetooth fülhallgatót Budapesten hagytam, mert nem gondoltam, hogy ekkorát fordul velem a világ, amint otthagyom a telekom ipart.

nagytestvérek

2006-09-01T08:16:00.000+01:00

Olyan mintha egy non-stop BB showban élnék, az összes szomszéddal egyetemben, hiszen akaratlanul is egymást bámuljuk. Sehol egy függöny, a házak pár méterre egymástól, a felső emeletek meghitten dőlnek egymás felé, elöl-hátul nagy ablakok, úgyhogy két lehetőségem van: vagy elfelejtem az egy szál pöcsben járkálást, vagy hozzászokom, hogy bámulnak. A hálószobában is csak egy sötétítő van, amit reggelente még félálomban húzok fel, kitárva magamat az összes érdeklődőnek... Ez a bámulás még azért is zavar, mert így rendet kell tartani, ágyat bevetni, elmosogatni, mindent elpakolni, ha egyszer az összes szemközti kéró tip-top.

A második első nap

2006-08-30T19:27:00.000+01:00

Már régen volt, mikor először beléptem az Nokia kapuin, de valahogy hasonlót érezhettem akkor is. Furcsa, idegen hely, néhány ismerős arc, akit folyton keres az ember a tekintetével, nem tudom még, mit hogyan, merre, ki kicsoda, hallok vagy ötven nevet, amit meg kellene jegyezni, ráadásul valami hülye kódnyelven beszélnek (TT HLR PND CAN F10 XM). Fingom sincs a termékekről még, de ők már a következőn törik a fejüket, megpróbálom felvenni a ritmust, miközben a bürökráciával is meg kell küzdenem, megérteni, mit miért, hogyan: adószámot szerezni, munkavállalási engedélyt igényelni, nyugdíjat intézni, lakást találni, bankszámlát nyitni, telefont szerezni, bicajt venni, stb stb.

Mikor megérkeztem hétfőn, mindenki, akit már ismertem korábbról, vagy szabadságon volt, vagy beteget jelentett, vagy elutazott. Se szamítógépem, se telefonom, se belepőkártyám nem volt még, úgyhogy, hogy ne unatkozzak, behívtak egy egész napos tájékoztatóra, ahol a cég legújabb termékeit mutatták be különböző internetes portálok szerkesztőinek. Legalább képbe kerültem egy kicsit. Másnap (tegnap) ügyintéztem Hágában és Rijswijkben, tök simán ment minden, kb. 2 óra alatt végeztem is. Jelentem: van adószámom és ideiglenes tartózkodási engedélyem.

Aztán ma bele a sűrűjébe. Egész nap projektvezetőkkel értekeztem, alig volt megállás. Mióta megtudták, hogy lesz egy szabadalmas ember a cégnél, csak gyűjtögették az ötleteiket, kérdéseiket, és most egyszerre rám zúdították őket. Azért bírom a strapát, csak a saját dolgaimra nincs időm, pedig ideje megtervezni az első hétvégét. A virágpiacot, a Rembrandt teret és a piros lámpákat minden nap látom, minden egy köpésre van a cégtől. A lakás a Prinsengrachton van, félúton a Heinekenhez, az iroda emeletéről látom az egész várost, szóval Amszterdam kilőve. Sürgősen szereznem kell egy bringát és elhúzni vidékre. Fene jó dolgom van. Ja, ne felejtsek el kávét venni, mert reggel morcos leszek.

bazinagy

2006-08-30T18:12:00.000+01:00

Néhány saját fotó a lakásról.

Rui Zahra

2006-08-29T18:36:00.000+01:00

Este hatkor derült ki, hogy megérte várni a kéróra, ugyanis kaptam egy palotát az egyik grachton, annak is a legfelső emeletét. Pontosítok, a legfelső kettőt. Van három szobám, nappali, konyha, terasz, hátsó kert, rálátás az amszterdami tetőkre, hetente jön majd a takarító. Nem rossz. Persze, ha majd nekem kell fizetni, valami szolidabbat kell keresni, de azt mondta a főbérlő, hogy egy hónap alatt valószínűleg nem fogok találni. Eddig az a tapasztalata, hogy mindenki tovább marad, mint tervezi, de szerintem meg egyszerűen ez a lakás mindenkinek jobban tetszett, mint amit talált helyette.

Néhány fotó:
Kerkstraat 377

A válogatott

2006-08-29T18:30:00.000+01:00

Az első benyomás a legfontosabb, állítólag. Már a repülőtéren aggasztó jeleket tapasztaltam, a hirtelen jött zuhéról nem is beszélve. Néhány holland utas, kezében a beszállókártyájával, egyszerűen átgyalogolt a kapun, egyenesen a kifutópálya felé. Visszarángatták őket, majd mindegyiket karonfogva terelték be a buszba. Ami ezután következett, azt a hiányos nyelvtudásomnak tudtam be. Azt gondoltam, a khhhrrrákogáson kívül a nyerítés és a bőgés is bevett dolog errefelé, ugyanis ezt hallottam mindenfelől. Az egyik hangadó éppen mellém ült. Aki viszont mögöttem volt, egyszercsak elkezdte rángatni a hajamat. Na, ez már sok volt, de szerencsére rászólt valaki és erre abbahagyta. Én is annyiban hagytam a dolgot, inkább elkezdtem újságot olvasni, reménykedve, hogy nem ez lesz az átlag színvonal Amszterdamban. Aztán a harmadik cikkből megtudtam, hogy most ért véget az értelmi fogyatékosok Úszó Európa-bajnoksága Budapesten. Igen, a Holland válogatottal utaztam! :-)

Nyaralás

2006-08-27T14:00:00.000+01:00

A horvátországi fotók itt ni. Legközelebb már Amszterdamból írok. Indulás egy óra múlva, szállás még mindig nincs...

Amszterdam látképe

2006-08-16T13:22:00.000+01:00

2006. június 11.
Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan ide fogok költözni...

elindult

2006-08-16T12:41:00.000+01:00

Amszterdam blog.
Kaland az élet!